Orvosi gerillamarketing

Szike és gerillamarketing

Érdekes könyvet olvasok az orvoslásban használatos szuggesztióról (dr. Varga Katalin és dr. Diószeghy Csaba tollából, a talányos Hűtésbefizetés avagy a szuggesztiók szerepe a mindennapi orvosi gyakorlatban címmel, a Pólya Kiadó – Budapest, 2001 – gondozásában.)
Ebben egyebek között szóba kerül az az orvosi megfigyelés, mely szerint a műtét alatt altatásban lévő beteghez mégiscsak el-eljut némi információ, amelyet a beteg a módosult tudatállapotban kiszámíthatatlanul dolgoz fel, s ébredése után azt tapasztalják, hogy megváltozik a viszonya az orvosokhoz, a kórházhoz, és a gyógyulási folyamat is lelassulhat.
Ezek a megfigyelések vezették az orvosok egy – szakmájuk iránt erősen elkötelezett – részét annak kutatásához, hogy mi is állhat a háttérben.

Amikor rájöttek, hogy bármilyen meglepő is, az altatás alatt is hall a páciens, először ezt negatív jelenségként fogták fel. Megpróbálták füldugó alkalmazásával kizárni a beteg tudatából a műtő zaját, az orvosok beszélgetését, a műtétet vezető operáló orvos utasításait (ömlik a vér, gyorsan azt az érelzárót!), de a betegek egy része a csöndtől kapott frászt, azt gondolta, ez a süket csend nagy bajt jelent…
Ám amikor a jelenséget, mármint az altatás alatti érzékelés tényét pozitív oldaláról közelítették meg, megszületett az orvosi gerillamarketing csodája, vagyis a szuggesztió gyógyulást elősegítő alkalmazása.
Vagyis a műtét alatt ezt a szöveget hallhatja a páciens (részlet):

“Kényelmesen pihenek. Ez egy fontos műtét. Testem és lelkem együttműködik az orvosokkal. Tudom, hogy jó kezekben vagyok. Bízom a kórházban, az orvosaim szakértelmében. Biztonságban érzem magam, béke van bennem. Érzem, hogy vigyáznak rám, gondoskodnak rólam, átadom magam a gyógyítóimnak…”

Őszintén szólva jómagam berzenkedem kicsit ettől a szövegtől is, mindentől, ami a tudatom kikerülésével történik, még akkor is, ha vitathatatlan a szándék: az érdekemben történik!
Azt mondhatnám: én nem akarom átadni magam a gyógyítóimnak sem csak úgy, feltételek nélkül. Ragaszkodom az egyenlő felek együttműködéséhez, persze olyan értelemben, hogy a vezetői funkciót nyilván átadom a “szakmai területeken”.

(Másfelől halkan megjegyzem, hogy a könyv olvasása során olykor felszökik a vérnyomásom! Mert világosan látom, mit kellene tudniok az orvosaimnak, miközben egy részüknek fogalma sincs erről!
Ugyanezen jelenség pozitív oldala: örömmel tapasztalom, hogy számos orvos – a romló körülmények ellenére is – a legemberibb szakma kiváló képviselője maradt!)

***
Más egészségügyi témák:
Orvosi váró 4. A folyosó

Még gerillamarketing:

Szólj hozzá!

%d blogger ezt szereti: