Válasz Tamas Habonnak

A gerillamarketingről

A szűk idő a lényeghez terel, s nem pontonként, hanem a kérdések logikája szerint (még pontosabban a saját logikám szerint) fogok haladni, kérdéseidre válaszolni.

A web2.0 előtti homályos időket 🙂 az egyirányú információ áramlás jellemezte. A változás lényegét ebben az egy idézett mondatban “megfoghatjuk”:

” Az internetes marketing beszélgetés, dialógus, a reklám viszont természeténél fogva monológ.”

Brent Marhall (Forrás: Matt Haig – Online stratégia kialakítása)

A web2.0, mint dialógus

Vagyis a web2.0 előtt a monológ jellemezte a céges megjelenéseket az online terepén is, azóta viszont rohamléptekkel formálódnak újabbnál újabb eszközrendszerek, megoldási csatornák, amelyek a párbeszéd  megvalósíthatóságára épülnek. A párbeszéd persze nem csak textet jelent, hanem fotókat, videót is, akár együttes jelenléttel. (YouTube, Flickr).

A korábbi egyirányú “duma” és annak eszközei (e-mail, sms, statikus honlap…) helyett ma már az a jellemző, hogy a barátok komplett időtöltést “nyújtanak” pl. a Facebookon, ahol saját információikat, műsorokat osztanak meg, ajánlanak és társalognak. Ez a fejlődési irány – a technikai, technológiai fejlődéssel és az internet elérhetőségének növekedésével –  időt, teret és pénzt von el a hagyományos médiától, ha egyelőre nem is megszüntetve, de erősen átrendezve azt. (Pl. a reklámtőke átirányítása a tv-ből az internet felé – konkrét adatokat a most megjelent Reklámszociológia c. könyvben találhatsz; Virányi Péter, Gondolat Kiadó, Budapest, 2010. De láthatod a print sajtó vergődését is, a kísérleteket, ahogy a nyomtatott sajtó próbálja átmenteni magát az online megjelenését erősítve.)

Mindennek fényében értelmezendő, hogy a céges blogok is megjelentek és mindenféle guruk szórják számolatlanul a szabályokat, hogy a céges blog legfontosabb tíz szabálya, a céges blog szerkesztésének 100 követelménye és hasonlók: hidd el, a hét törpe talál ki ilyeneket, az óriások viszont szellemi élményt nyújtó cégblogot vezetnek, mégha kisvállalkozók is. Ilyen teszem azt a Bélyegzőexpressz blog vagy Héder Sanyi kreaktivista blogja is (mármint nem hét törpés, hanem egy óriásos!)
Vagyis a blog minősége az azt vezető ember minőségétől, felkészültségétől, szerkesztői képességétől, írásképességétől, kép- és videószerkesztői képességétől függ.
Részben a látogatottsága is. Ezt úgy értem, minél jobb, annál kevesebben látogatják. Hiába na, a Maslow-piramis alján lévő dolgok, élen a szexipari teljesítményekkel – ezek a fontosak. Két formás női láb mindenképp vonzóbb, mint két szép egyenes, őszinte mondat a magyar valóságról.

A magyar online vidéke olyan, mint amilyen az e-kultúra állapota. Az pedig borzalmas. Ennek tényadatait Csepeli-Prazsák Örök visszatérés c. munkájában találhatod. (Ennek a könyvnek blogja is van! http://www.orokvisszateres.hu/ )

***

Blogok és gerillamarketing

Tényleg vezetek blogokat. Szakmai blogot ( https://seo-keresooptimalizalas.bognarstudio.hu/ ) és szabadidős komplex blogot is (http://blog.joljarok.hu/), és szatelit blogokat is különböző blogszolgáltatóknál (hogy képben legyek).
A bloggert a tudomány egyes képviselői szerint négy dolog vezeti a klaviatúrához: az önismeret-öntisztázás -; az érdekérvényesítés -; társas viszonyok kialakítása -; a társadalmi kontroll igénye.
Ugyanezek az elemek érvényesülnek szerintem a cégblogok esetén is, csak ott – mivel nem személyről, hanem cégről van szó – kicsit másképpen fogalmazunk: az érdekérvényesítés nyilvánvalóan eladást jelent, párt esetén szavazatszerzést, vallás esetén hívek megnyeresét…
A társas viszonyok lényege ebben az esetben a modern marketing felfogása arról, hogy brandet csakis közösségben lehet sikerre vinni. Épp most olvasom, hogy a facebook rajongókért vívott csatában Túró Rudi vezet – és már önmagában ez a terjedő hír is túrórudizabálásra serkent, vagyis potenciális forgalomnövelő hír.

Nálam a blogvezetés tudatos elemekkel tarkított spontán önkifejezés.
Tudatos, hogy szétválasztom valamelyest a szakmai és a magánblogot (a SEO iránt érdeklődőt aligha érdekli, hogy az asszony szerint rosszul mosogatok).
Tudatos, hogy a szakmaiság mellett olykor társadalmi elkötelezettséget is felvállalok. Ugyanis úgy gondolom, hogy ma Magyarországon a konzervativizmus küzd a liberalizmussal, s ha a konzervatívok hegemón szerephez jutnak, akkor nem csökkenni, hanem nőni fog a lemaradásunk.
Még számos ilyen tudatos elemet sorolhatnék, de ebből egy sem volna, ha nem volna kikerülhetetlen belső szükségletem az önkifejezésre, vagy a késztetésem a “harcolni az igazságért”.

Most úgy látom, hogy a blog felől megindult az átállás a Facebookra. Valószínűsítem, hogy a bloggerek fészbukkerekké lesznek, hogy megmaradhassanak bloggernek. (Távoli hasonlattal: újságok offline-online átállása).
A marketingben óriásira duzzadt az online marketing ismeret- és munkaszükséglete. Pedig a tudatos, személyre szabott – olykor társadalmi veszélyeket is előidéző – E-világ uralma csak most kezdődik.
***
Kapcsolható tartalmú blogbejegyzések:

Korábban:
Válasz Thomas Csizmadia gerillamarketing kérdéseire

Válasz Tamas Habonnak” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Laci!

    Két gondolatod is van, ami olyannyira szíven talált, hogy ezt jeleznem kell. Mindkettő nagy igazság, engedd meg, hogy kiemeljem az egyébként remekbe szabott szövegből.

    Az első gondolat, hogy a cégblognak szellemi élményt kell nyújtania.

    Az, hogy ezen kívül van-e a blogolásnak tíz vagy száz alapszabálya, szerintem nem kérdés: van neki.

    Többek között az is – és ez a magunkfajta grafománoknak kifejezetten rossz hír -, hogy a terjedelmet minimálisra kell csökkenteni. Ki kell húzni a megírt szöveg felét, majd a maradék felét is. Mindezt úgy, hogy közben megmaradjon a tartalom, és maximális maradjon a szellemi élmény.

    Szomorú, hogy a Twitter 140 karakterét nem tartalomjegyzéknek, hanem hírforrásnak használja a júzer. Én azt hiszem, a Twitter könyvjelző, útmutató ahhoz, hogy mi az a bővebb tartalom, amit el kellene olvasni. Örülök, hogy Guy Kawasaki is így gondolja, így használja. Tudom, hogy Te is ennek tekinted. Hárman tehát már biztosan vagyunk.

    A második gondolatodat szó szerint kell idéznem, bűn volna nem ezt tenni: "Valószínűsítem, hogy a bloggerek fészbukkerekké lesznek, hogy megmaradhassanak bloggernek."

    Szomorú igazság, úgy érzem magam a Facebook-on, mint Coriolanus, amikor megtért hazájába.

    De minden rossz érzésem ellenére azt mondom: el kell fogadnunk a folyamatosan változó szabályokat, mert nem mehetünk biciklivel a Holdra. Ha ott vagyunk, ahol az új dolgok kezdődnek, van esélyünk arra, hogy azok olyanok legyenek, amilyennek mi szeretnénk látni őket.

    Illetve szeretném azt hinni, hogy ez így igaz.

  2. Kedves Attila!
    Az alapszabályok dialektikájáról:
    ha az ősember kitalálta volna a tűzgyújtás öt szabályát, ma nem volna atomenergiánk!
    1.) A kőbaltáddal verd fejbe azt, akinek van kovaköve és száraz gallya.
    2.) A tetemmel ne törődj, de vedd el tőle az eszközöket!
    3.) A száraz gally fölött ütögesd a köveket.
    4.) Ha a gallyak füstölni kezdenek, akkor fújj oda a tüdődből egy kis oxigént.
    5.) Ha valaki más, progresszív, hatékonyabb, kevésbé fárasztó módszert ajánlana, azt is csapd agyon!

  3. Kedves László!

    Őszintén bevallom, először megijedtem, amikor láttam, hogy a blogodon teszed közzé gondolataidat a témával kapcsolatosan, azonban hamar rájöttem, hogy szakdolgozatom elméleti okfejtésének alátámasztásához nem is lehetne volna stílusosabb módszert választani.

    (Csak hogy értsék az olvasók:

    1. az internet által előidézett marketingkommunikációs változásokról,

    2. az ebben rejlő – KKV-k által is kihasználható – lehetőségekről,

    3. azon belül is a vállalati blogokról írok szakdolgozatomban.)

    Az általad írt legtöbb ponttal egyetértek, sőt közölük szinte az összesre ki is tértem dolgozatomban.

    Adatgyűjtés közben szembesültem pl. Azzal, hogy hány magát „közösségi média szakembernek“ aposztrofáló blogger/író van jelen a világhálón. Elképesztően sok.

    Azonban ez nem feltétlenül baj, hiszen ha mindegyikük megosztja a nagyvilággal a saját „tíz parancsolatát“, akkor a rengeteg felhalmozott információból, már egy egész szép kép alakulhat ki az érdeklődők fejében a témával kapcsolatosan. Esetemben is így volt. 🙂

    Amit a konzervativizmus – liberalizmus harcáról írtál nagyon érdekes, bár nem egészen értem.

    Véleményem szerint az internet világában a liberalizmus egyeduralkodó, sőt sokszor a szabadelvűség átcsap már elvtelenséggé.

    Ha konzervativizmus alatt arra gondolsz, hogy az internetezők nagy része még mindig tök passzív, és egyáltalán nem érti a web 2.0 lényegét, akkor igazad lehet abban, amit írsz. Bár szerintem ez meg fog változni, mert a Z-generáció tagjai, akik már szinte Facebook adatlappal születnek, teljesen máshogy viszonyulnak az új kommunikációs eszközökhöz, mint akár te (ha jól tippelek X-generáció), vagy én (Y-generáció).

  4. Attila gondolataihoz: Ugyan kifejezetten technikai beállítottságú embernek tekintem magam, aki imádja az új, változatos, és egyedi dolgokat, de a Twitter volt az, amit egyszerűen sosem tudtam megszeretni. Többször nekifutottam, próbáltam felfedezni benne a számomra jót, de egyszerűen képtelen voltam rá.

    Lehet, hogy gyors és mobil, és úgy terjednek rajta az információk, mint a tűz, de számtalan kulturáltabb módszere van a tartalom fogyasztásának , pl. rss olvasó használata.

    László: had köszönjem meg, hogy válaszoltál a kérdéseimre, nagyon tanulságos – kevésbé derűlátó – amit írtál. Én nagyon remélem, hogy egyszer eljön az az idő, amikor Magyarország is felnő a közösségi média adta lehetőségekhez. Addig is irigykedek az amerikaiakra, akiknél semmi izzadságszaga sincs a web 2.0 körüli felhajtásnak (és akiknek van Grouponjuk, Pandorájuk, Kickstarterjük, Diggük, StumbleUponjuk, stb.)

    Mégy egy utolsó gondolat:

    http://www.hiperarak.hu/

    Auchan – egy újabb cég, aki nem fogta fel a web 2.0 lényegét.

  5. Kedves Habesz!
    1.) A tízparancsolatokról: a szabályoknak kettős arca van. Egyfelől a bevált megoldások közreadásával segítenek eredményesnek lenni.
    Másfelől viszont megkötnek, megcsontosodott értékrendeket rögzítenek.
    Jómagam a hangsúlyt az emberi kreativitásra helyezem, a kísérletezőket pártolom, a kockáztatókat preferálom a rendpártiak ellenében.

    2.) A társadalomban áll szemben maradiság és haladók csoportja, konzervativizmus és liberalizmus, múlt és jövő.
    (Mondhatnám, nem látom rózsásnak a helyzetet. Illetve Hoffman Rózsásnak látom – talán így a legpontosabb a megfogalmazás!)
    Ezt a szembenállást én a szóhasználat szintjén is vizsgáltam:
    http://seoblog.bognarstudio.hu/blog-halozat-online-marketing-seo-es-az-emberi-viselkedes/

    3.) Köszönöm megtisztelő bizalmadat! Pályádon sok sikert kívánok!

  6. @Attila
    A terjedelemről. Ez itt nem egy klasszikus blogbejegyzés, mivel ebben egy pár nap múlva kollégánká avatandó egyetemista kérdéseire válaszolok.
    Kérdezd meg őt: vajon segítette volna-e a szakdolgozatának megírásában, ha még írok néhány oldalnyit?!
    Vagyis a terjedelemet erősen befolyásolja az írásmű funkciója.
    A magam részéről "egyből a gépbe" írok, viszonylag rövid bejegyzéseket (időnként hosszabbakat) s mivel évek óta ezt teszem, nem fogok átállni a "kihúzogatós" módszerre.

Szólj hozzá!

%d blogger ezt szereti: