Tolerancia hőmérő: cigányoktól a finnekig
Tolerancia-kártya
Friss tanulmányt olvasok, nyomdába készülő kéziratot. S bár pirézek nem szerepelnek benne, a meghivatkozott felmérések sora izgalmas képet ad, egyebek mellett – az Iskola és társadalom elnevezésű szociológiai kutatásból eredően (*) – a társadalomról.
A tanulmány középpontjában a demokratikus attitűdök állnak, kitüntetetten a másokkal, a mássággal, a kisebbségekkel kapcsolatos attitűdök.
Választások előtt jó tudnunk, hogy a tolerancia-kártya vajon milyen erejű: piros ász vagy csak egyszerű tök alsó az oly sokszor emlegetett lap? A válaszra következtethetünk abból is, ha tudjuk – középiskolás gyerekeinket zavarná-e, s ha igen, akkor milyen mértékben ha a padtársa cigány, román, zsidó…. lenne.

Összességében a tanulók 60,1 %-át zavarná, ha a padtársa valamelyik felsorolt csoportba tartozna és 48%-os elutasítással a cigányok vezetik az elutasítás táblázatát.
“Az összes – a kérdőívben felsorolt – csoporttal szembeni attitűdök kapcsán azt tapasztalhatjuk, hogy a leginkább nyitottak más csoportok felé a fővárosban élők, valamint a gimnazisták (közülük is a lányok), míg a szakiskolás és szakközépiskolás tanulók, valamint a fiúk a leginkább elutasítóak.” – írja a tanulmány szerzője (Bognár Adrienn, PTE).
* Az „Iskola és társadalom” kutatás vezetője Csákó Mihály volt, a baranyai adatfelvételt a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Szociológia Tanszéke koordinálta és végezte. A vizsgálat céljai között szerepelt a középiskolások demokráciaképének felmérése, az iskolai demokrácia vizsgálata, valamint a fiatalok politikához való viszonyának elemzése. A kutatás elméleti kerete a politikai szocializáció ismert fogalmi szerkezetére támaszkodik, a politikai szocializációt, a szocializációs folyamat részeként kezelték. Ennek főbb ágensei közül (család, kortársak, iskola, média) az iskola került a vizsgálat fókuszába.
Az adatfelvétel öt megyében (Hajdú-Bihar megye, Baranya megye, Szabolcs-Szatmár Bereg megye, Csongrád megye, Fejér megye) és a fővárosban történt 9. és 11. évfolyamos középiskolások körében. Az iskolatípusra és évfolyamra reprezentatív minta elemszáma 5962 fő.
2 hozzászólás
Héder Sándor
Örülök a tudományos igényű kutatásnak. Minél pontosabb a diagnózis annál hatásosabban tudunk beavatkozni. Amitől félek, hogy pont ez a beavatkozás marad el. Az én tréneri tapasztalatom szerint alapvető demokrácia technikákat is érdemes lenne beemelni az oktatási rendszerbe – a tapasztalati tanulás, vagy aktív tanulás módszerére építve.
Ebben viszont én olyan ellenállást tapasztalok, mely hasonló lehet a kisebbségek, a másság iránti intoleranciánkhoz!
Bognár László
Amikor jelenetet látsz esténként a híradókban (zömmel iskolai verekedésről számolnak be, hol gyerek-gyerek, hol tanár-gyerek, hol szülő-tanár konfliktus nyomán) és a kamera véletlenül betéved egy osztályterembe – akkor mit látsz?
Ugyanazt a fegyelmezett padsort, mint amikor még a nagyapád koptatta a padokat!
Láttál-e mostanság “asztalos” osztálytermet, ahol kiscsoportok alakulhattak volna ki, fellazítva a hagyományos fegyelmet?
Márpedig, amíg a hagyományos felállásban a mindentudó tanár igét hirdet a passzív befogadóknak … atyavilág, Sanyi, és ezt pont neked akarnám itt elmondani, aki százszor többet tudsz ezekről a jelenségekről 🙂