A horgászcikkek piacán elszabadult a marketing

Bojlis pontyfogás
Szeretek horgászni – bojlira jött

Szeretek horgászni. A Magyar Országos Horgász Szövetség szerint ezzel nem vagyok egyedül, 365.000 horgász társam akad széles e hazában.
Marketing szempontból ez azt is jelenti, hogy a legnagyobb civil szerveződés komoly piacot jelent, amelybe érdemes beruházni, termékekkel megjelenni, sőt, ha úgy adódik, versenyre kelni a konkurenciával.

Olvass tovább

Autóban

Autó volánja a sofőrülésből
Ilyen autót vajon lehet bérelni?

Autózom

Pécsről Abaliget felé hajtok a szerpentineken.
Horgászni indultam, de ez most mellékes körülmény, a hangsúly e pillanatban az autózáson van. Tenyeremben a volán, a Ford jól fekszi az utat, élvezem, ahogy a kanyarok megszelídülnek a kezem alatt.
Tulajdonképpen ritka, soha vissza nem térő korszakban élek. Se az előttem élők, se az utánam érkezők idejében nem lehetett és nem lehet majd autót vezetni.
Petőfi idejében, vagyis a XIX. század közepén még a szekerek, lovak, ökrök vitték a prímet, akarom mondani az utazókat.

Olvass tovább

Lenin botja

Borzasztó dolog ám, ha az ember folyton-folyvást marketingben gondolkozik, az élet minden pillanatában reklámon töri a fejét és online marketing kategóriákba gyömöszöli a valóságot!
Tegnap például az abaligeti tónál mutattam a halak urának – na jó, legyen tógazda az elnevezése – a régi Silstar botomat, jelezvén, szeretném eladni, mert nekem ez már súlyos teher, elvégre nem Toldi Miklósnak hívnak.
 – Négy méter hosszú – húztam ki a teleszkópos szerkezetet, ennek van ám ereje, elbír akármekkora dobósúlyt is!
 – Az a baj – lökte felém a szót a halak ura, hogy ilyen bottal én még nem láttam itt senkit se horgászni, de szerintem egész Baranyában nem lesz olyan tó, amely körül valaki ilyesmivel hadonászna!
Körös-körül, a tó büféjének habzó italát szürcsölő sporttársak lelkesen bólogattak szavai hallatán.
 – Igaz, régi bot ez, na, de mennyit lehetne kérni érte!? – kérdeztem. Ötezret?
 – Nincs ember, aki ennyiért megvenné – ingatta a fejét a tó birtokosa.
 – Legyen három? – vittem lejjebb az árat a feltételezett kereslet irányába. (Elvégre a ROI meghatározó tényező kell, hogy legyen, éljen a gazdaságosság!)
 – Talán annyi! – hirdette a felelet.
A tó népe lelkesen bólogatott, a horgásztó vízét selymes szelecske borzolta fel, a vadkacsák felénk fordították úszásuk irányát és a békák is egyetértően rábrekegtek az árra.

És ekkor beindult bennem a marketinges 🙂

 – Na, jó, akkor legyen kettőezer kilencszáz és nevezzük Lenin botjának!
 Ekkor megremegtek a sört tartó kezek, a tekintetek szúrósan rám szegeződtek, majd mélyen elgondolkoztak a sporttársak a hallottakon.
 – Nevezzük inkább Kádár botjának! – javasolta valaki.
Gondolatnyi szünet után arra jutottam – és ezt a véleményemet meg is osztottam a keresztszülőkké előlépett horgász barátaimmal, akik most a spontán brainstorming keretében a közösségi marketing szereplőié váltak -, hogy Kádár János jelenleg még eléggé megosztó személyiség, nem illene az ilyesmi az én botomhoz. Ugyanis az élő politika csökkentené az eladhatóságát!
 – Maradjunk Leninnél, meg annál a szövegnél, hogy a Genfi-tó partján ezzel horgászott! – javasoltam.
És a többség bólintott!
***
Horgászat témában ajánlom még: > horgászat