SEO: nyelvi szabályszegések

Az Interneten nem mindig érvényesülnek a magyar nyelv szabályai. E finom megfogalmazásnak csupán egy részében felelős a nyelvi tudatlanságunk. Ugyanis egyre gyakrabban kényszerülünk a SEO (keresőoptimalizálás) során a mások nyelvi, fogalomismereti hiányosságaihoz idomulni, ha nem akarunk a látogatók által általánosan használt keresőszavakra kapott találatokról lemondani!

Az egyik “legszebb példát” a Sigray-féle passzívház tervezés honlapjának és blogjának keresőkre optimalizálása adja ebben a témakörben.

A passzívház fogalma csakis így, egybe írva jelenti azt, amit az egyszerűség kedvéért Sigray Judit ekként foglal össze, igen ügyesen így tömörít: magasabb épületminőség, kevesebb energiával.
Külön írva a szavak nem jelentenek semmit. Ugyanis minden ház passzív, így, hosszú í-vel, egyik sem jár sportolni, üvöltözni focimeccsekre, s nem vesz futócipőt sem.

Igen ám, de a látogatóknak egyre gyarapodó száma keresi a keresőkben hibásan – külön írva (és/vagy rövid i-vel) – a fogalmat.
Ennek egyik oka, hogy a Google maga is szívesen ajánlja – a beírt betűkhöz automatikusan hozzáfűzve a kiegészítést kereséskor – a hibás, külön írt alakot.

Annyira súlyos a helyzet, hogy ma már TÖBB a hibás alakra a keresés és így a találat is, mint a helyes kifejezésre!
A SEO-s jogosítványa nem vonatkozik konok nyelvi “népnevelésre”, meghatalmazása az adott áru, az adott szolgáltatás kelendőségének növeléséig terjed – így aztán az a honlap a passzívház külön írt változatára is megszerzi az így kereső látogatókat. Meg bizony, mindenfajta keresésre benne van az a honlap az első öt találatban.

Mindeközben persze sorvad ?, változik ? a magyar nyelv. Az Internet terjedése így látens módon elősegíti a hosszú magánhangzók sorvadását, az egybeírás szabályainak “egyszerűsödését”. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a számítástechnika jeles képviselői nem feltétlenül legendás alakjai a magyar nyelv ápolásának – akkor azért szomorú sejtéseink lehetnek a jövőről. Azokról az időkről, amikor már mindannyian passzívházban leszünk nyelvileg is passzívak.

Kapcsolódó írások:

Keresőoptimalizálás, honlap-optimalizálás, gerillamarketing – helyesen

Passzívház tervezés

“SEO: nyelvi szabályszegések” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Azért van ellenpélda is. Én Keisz Gellért barátom honlapját optimalizáltam, amely a ‘patikatervezés’ (egy szóban) kifejezésre jelenleg az első helyen áll. De ha a külön írt változatra (patika tervezés) keresek, akkor is az első, viszont a Google – a te példáddal ellentétben – az egybeírt változatot ajánlja.

    Ám ezzel együtt abban, hogy a SEO-nak sajnos követnie kell a keresőkérdéseket feltevők nyelvi műveletlenségét, egyetértünk. Sőt, követnie kell azokat is, akik nem a logikus keresőszavakra keresnek (mondjuk: kavics gömbölyített vásárlás), hanem begépelik: “Hol vehetnék gömbölyített kavicsot?”.

  2. Nádasdy Ádám kimerítő magyarázatot kínál erre a felvetésre. A nyelv nem sorvad, nem halódik, a nyelv él! Ebből következően a népek csak akkor kezdenek szavakat összevonni – egybe írni -, ha a két fogalmat már összetartozónak tarják. Ehhez pedig nálunk még túlontúl fiatal fogalom a passzívház fogalma. Ami pedig a számítógépes, internetes, a kölyökvilág, no meg a számos szubkultúra sajátos nyelvi formációit illeti, hát az csak azt mutatja, hogy a világ egyre csak színesedik. Még akkor is, ha a másik irányból pedig egyfajta egyennyelv is rohamosan látszik kialakulni.
    Nincs ezzel semmi baj a világon! Meg aztán arról sem kéne megfeledkezni, hogy a soknyelvűség, a sokféle beszéd ,beleértve a tájnyelveket is soha nem volt ismeretlen mifelénk, de még a tőlünk távolabbi társadalmakban sem. ::)))

  3. A tájnyelvekkel semmi bajom 🙂 , éppen ellenkezőleg, “fáj”, hogy eltűntek!
    Érdekes megtapasztalnom a “liberális” hozzáállásotokat, amely a fentebbi két kérdőjelemből – sorvad? ; változik ? (tudniillik a nyelv a neten) – a változik szó utánit tünteti el, azaz nem enged a könnyebb megoldásnak: a sorvadás feltételezésének.
    (Ám feltételezem, mégsem a teljes trehányság kap ezáltal általatok polgárjogot!)
    Haj, nem könnyű kenyér ez a SEO 🙂

  4. Megint Nádasdyra hivatkozom
    “…a szexológus vagy genetikus nem foglalkozik a nemi erkölccsel, nem tudja, mi a szép és mi a csúnya, mert a tudomány ilyen kategóriákkal nem dolgozik, úgy a nyelvész sem tudja értelmezni, miért volna a Maga nem lássa helytelenebb (vagy pláne csúnyább), mint a Maga nem látja, hiszen mindkettőt magyar anyanyelvűek szabályszerűen használják. Megítélésük puszta konvenció, ami fordítva is alakulhatott volna. „

    “Talán nem is érdemes a nyelvi változás okain töprengeni, mert nincsenek. Valószínűleg azért változik a nyelv, mert nincs, ami visszatartsa — bizonyos korlátok között. Nincs akadálya, hogy a generációk, tájegységek módosítgassanak rajta, mert úgyis csak annyit tudnak módosítani, hogy ne sérüljön a kommunikáció. Egy hasonlattal élve: olyasféle a nyelv, mint egy ösvény a réten keresztül. Folyton változik a nyomvonala (egy tócsa, egy kő, egy kinövő bokor miatt, vagy akár az emberi járás természetes kilengése miatt), ám ez voltaképpen nincs kapcsolatban a céljával, azzal, hogy átjusson a rét túlsó végére, sőt részleteiben néha még el is téríti attól. Az ösvény mint ösvény mégis változatlan, azaz sosem fog például félkörben visszafordulni a rét innenső oldalára, mert el kell jutnia a célba: a nyelvnél ez cél a közlés, a kommunikáció, amely minden változás közepette is megvalósul.”

    “Magáról a nyelvrôl mint az emberi viselkedés részrendszerérôl is szeretünk olyanokat mondani, hogy ó, mennyi minden befolyásolja! Hogy egészen másképp beszélünk otthon és a munkahelyen! Hogy mennyire másképp beszél az ilyen politikus meg az olyan politikus, az már egy más nyelv! Hogy az internet meg az SMS meg az EU-csatlakozás mekkora hatással van a magyar nyelvre! Ezek egyike se igaz, illetve a nyelv szempontjából mellékesek — mintha azt mondanánk, hogy egészen más úgy menstruálni, ha az embernél van tampon, mint ha nincs, és hogy nagyanyáink élete emiatt egészen más volt. Ez a lényeget nem érinti.”

    “A hangtani alrendszer tehát megy a maga útján, nem törôdve azzal, hogy olykor felfordulást okoz a nyelvtanban. Igaz, ez azt is mutatja, hogy hangtan és nyelvtan összefügg: a nyelvtan kénytelen valahogy helyet adni a hangtan által okozott újdonságoknak. Vagyis a kettô összefügg. No de éppen azért, mert nem függ össze.”

    Érdemes belenézni ebbe az anyagba:

    Gyorsuló ifjúság
    Kerekasztal-beszélgetés a magyar nyelv jövőjéről
    Magyar Nemzet LXIV évf. 302. szám, 2001. december 29.

    dragon.klte.hu/~tkis/mnemz06.htm

  5. Köszönöm az olvasmány-tippet.
    A szemelvény – az élvezetes olvasmány voltán túl – kivált bennem némi ellenérzést is: mintha azt súgná, a nyelvvel ne törődjünk, törődik az magával.
    Kvázi értelmetlen a nyelvművelés, a nyelvi gondosság (vagy legalábbis az arra való törekvés) – s bár nincs közvetlenül benne a sorokban, de ha következetesen végigviszem a fenti logikát, akkor a stílus is elhanyagolható (hiszen a szépnek, a hangulatosnak nincs jelentősége), vagyis akár egy böffentéssel is hangot adhatok a megelégedettségemnek, a kommunikációs célt azzal is pompásan elérem.
    Hm…

  6. ::)))

    Attól függ, hogy a böffentést mikor, hol és kik között ejted meg! Van, hogy ott és akkor örülni fognak neki, megtiszteltetésnek veszik, de egy másik ott és másik akkor meg lebunkóznak a hátad mögött, és soha többet nem érkezik tőlük számodra meghívó a szokásos nyári party-vacsorára. De olyan is lehet, hogy egy másik ott és akkor pedig jót röhögnek, mert belehelyezik a böffentésedet egy kontextusba, mert szeretnek és inkább röhögni akarnak, mint bunkózni! Kvázi ebbe abszolúte belefér a stílusos, és/vagy a jelen nyelvi szabályok figyelembevételével folytatott kommunikáció is. Ugyanis ennek, ezeknek is megvan a helyük és az idejük. Mégpedig ott, ahol éppen vannak és akkor, amikor megtörténnek.:::)))

Szólj hozzá!

This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.