Politikai marketing: hogyan járassunk le valakit ma Magyarországon

A karaktergyilkosság képlete

Olvasom az MTI-től átvett hírt, nagyjából ugyanúgy zengetik meg mindenütt. Ha egyet elemzünk – elemeztük mindahányat. Nézzük például a Népszabadságot:
“Hagyó Miklós korábbi szocialista főpolgármester-helyettes volt szóvivőjét péntek reggel állították elő a rendőrök…”
Hagyjuk el a neveket, hogy bármikor hasznosítható újságírói képletként használhassuk azt a jövőben is.
Tehát ha X.Y.-ot akarjuk lejáratni, akkor íme a képlet:

X.Y. korábbi akárkinek a volt akárkicsodáját elvitték a rendőrök.

Az olvasó és X.Y.

Mivel az olvasó általában figyelmetlen ember a korábbi és a volt szó el fogja veszíteni jelentőségét és ennyi marad a botrányra amúgy is éhes lapolvasó tudatában:

X.Y. akárkicsodáját elvitték a rendőrök.

Egyre közelebb kerülünk ahhoz, (még ha olvasunk is X.Y. neve mellett egy jelentéktelen, nem is ismert nevet valahol a szövegtestben), hogy X.Y.-t zűrös madárnak tekintsük, akinek, lám, a rendőrséggel dolga akadt. Az ilyen nyilvánvalóan nem egy derék ember.
A nem derék embernek elkönyvelt politikusoknak pedig általában már annyi. Függetlenül attól, hogy a barátai vagy az ellenfelei voltak-e képesek a gerillamarketinges, sötét politikai marketing fogalomkörébe tartozó képletek használatára.

***

Kapcsolódó írás:
A Rágalomária marketinges megközelítése

“Politikai marketing: hogyan járassunk le valakit ma Magyarországon” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Kaktuszka!
    A bejegyzés nem egyes személyek “védelmében” íródott, hanem egy eljárásmóddal szembeni nagyon erős kifogásaimat tartalmazza.
    Ha egy cikk azt állítja, amit most te mondasz, hogy mondjuk A.B. erkölcstelenül vett föl milliókat, ennek közlése a közvéleménnyel nagyon helyénvaló újságírói magatartás.
    De ha a hír úgy szól, hogy X.Y. egykori házmester egykori sógora, akárkicsodája, A.B. erkölcstelenül, munka nélkül vett fel milliókat, akkor az gennyes. Még akkor is gennyes, ha X.Y.-ot nem kedvelem. Ugyanis az az egyenes út, hogyha X.Y.-nal van bajom, akkor azt írom meg konkrétan, hogy vele mi a gond, nem pedig A.B. szennyesét teregetem rá. Vagy ha rá illik, akkor megmondom, bizonyítom!

    Az újsághír pontos hír legyen, ne lejáratási kampány, ne sejtetések láncolata. Ha a hír nem hír, akkor az újságírás nem újságírás!

  2. aki politikus, az már eleve gyanús szerintem 🙂

    Na de, hogy a cikkhez is érdemben szóljak: ilyen ez a popszakma. Vagyis a bulvársajtó bár viszonylag pontosan foglalmaz, általában ilyen apró lényegtelen szavak miatt robbannak ki botrányok.

  3. Az a “keserű igazság”, hogy Pratkanis és Aronson kutatásai szerint a vádak elleni védekezés már önmagában képes csökkenteni egy-egy politikus “tetszési indexét”.
    (A rábeszélőgép c. könyvükben találunk ezekre utalást.)
    Igaz, ha nagyon túlhajtott a lejáratási szándék, akkor “bumeráng hatás” érvényesülhet.
    A BKV ügyekben – most megint a képletszerűségre gondolok -, az az egyik veszélyes elem, hogy olyan felháborító az, ami ott történt, hogy a felháborodás taraján szinte bármit el lehet(ne) adni a közvéleménynek.
    Ezért is lenne fontos az újságírói felelősségérzet és precizitás.
    (Nem a felháborodásra okot adó események elhallgatásának lehetőségéről vagy kívánatos voltáról beszélek!!!)

  4. Ez a gáz mostanában egyrészt a médiával – ami felelősség nélkül közölhet bármit -, másrészt a vezetőkkel, akik egy-egy vád hatására első reflexből kirúgják az alkalmazottat, attól tartva, hogy rossz hírbe hozza őket.
    Mellesleg a cégek és pártok a konkurencia lejáratása helyett hatékonyabban töltenék az idejüket, ha a saját “terméküket” políroznák…

Szólj hozzá!

This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.