Önmegsemmisítő politikai marketing: Orbán Viktor, az EP és az sms

Lehet-e uralni az internetet?

2011. 01. 19-én Orbán Viktor magyar miniszterelnök az Európai Parlament előtt ismertette a magyar elnökség programját. A hozzászólások jelentős része azonban a magyar médiatörvénnyel foglalkozott, azt szedte ízekre és vonta szigorú kritika alá. A kritikák egy része az internet feletti uralom megszerzésével is megvádolta a magyar kormányfőt, aki erre éles kirohanásban válaszolt, elmarasztalva kritikusait és ki is oktatva őket a modern kommunikációról és az internetről. Egyebek mellett kijelentette, hogy a választást pártja nagyrészt az interneten, a FaceBook-on nyerte meg.

Mindezt önmegsemmisítő politikai marketingnek is nevezhetjük, hiszen a Fidesz pártigazgatója, Kubatov Gábor, egy interneten is elérhető hangfelvételen elmondja: Orbán Viktor a számítástechnikához nem ért, bár most már tud sms-t írni és fogadni! (Beágyazott videóban 2’25”-től.)
Mivel ezt a YouTube-on több helyütt is fellelhető felvételt sok ezren ismerik, nyilván disszonancia keletkezik Orbán Viktor felhevült, internetről szóló, EP-t kioktató beszéde és a párttársai körében is nevetség tárgyává tett “szakértelme” között.

Szakmai blogban nem maga a politikai tartalom a vizsgálódásunk tárgya (bár felfogásom szerint a formák mindig árulkodnak arról is.)

***
P.S.

Orbán Viktor, az internet szakértő

Baráti vélemények is arra sarkallnak, (mivel vázlatossága miatt nem teljesen értik megjegyzésem súlyát), hogy utólag kicsit bővebben is kibontsam mondandómat:
Orbán Viktor az internet szóba hozásával gyakorlatilag egy új “frontot” kívánt létrehozni az EP terében. (V.ö. a vakcsoport képzés technikája).
Egyfelől állna ő maga, aki az internet szakértője és politikai alkalmazója (miként ezt Obamánál láttuk az amerikai választási küzdelem során), vagyis a korszerűség megtestesítője, másfelől pedig ott állnak az őt kritizáló “maradiak” (akik annyit sem tudnak, hogy az internet nem tartható kordában).
Csakhogy a világszínpadot és a hazait aligha lehet már hermetikusan elzárni egymástól, így nem csoda, hogy ma nem hallottam arról semelyik nyugati beszámolóban, hogy mennyire korszerű srác ez a magyar miniszterelnök, aki politikai frissességben, internethasználatban már majdhogynem olyan, mint Obama.
Ugyanis az eszközhasználata alapján a korábbiakban nem ez a kép él róla, hanem az ellenkezője!

És ha már vakcsoport képzés. Az a magyar miniszterelnöki szóvivő által hangoztatott nézet, mely szerint Orbán Viktor Strasbourgban megvédte Magyarországot és a magyarokat, már roppant veszélyes, belföldre szánt felosztás: mert egyfelől itt állnak a jók, a magyarok és az ő bátor vezetőjük-véd angyaluk, másfelől pedig a gonosz, támadó Unió.
Ezt pedig már nehéz egy egyszerű, sima politikai marketingfogásnak tekinteni…

***

Politikai marketing témában korábban:
Amikor a politikai marketing szétzilálja a jelentéstartalmakat
Politikai online marketing és a SEOnomia tudománya

Önmegsemmisítő politikai marketing: Orbán Viktor, az EP és az sms” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Némi vitába keveredtem az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook oldalon, ahol is egy hozzászóló erőltetettnek véli eme bejegyzésem felvetését.
    Ezt válaszoltam:

    Aligha hiszem, hogy erőltetett annak felmutatása, hogy a politikai térben az egyszer valamiben nevetségessé tett politikus számára nehéz ugyanazon dologban szakértőként megmutatkozni.
    Ha elemzed, akkor arra jutsz: Orbán az EP előtt azért oktatta, mint szigorú tanár a facebookot és az internetet, hogy ő maga korszerű politikusnak lássék.
    Holott az eszközhasználata korántsem ilyen, sőt még párttársai körében is nevetség tárgya.
    Hol itt az erőltetettség?

    ***

    És még egy kiegészítés annak a hangulatnak az illusztrálására, amely az EP ülésen fel-felbukkant:

  2. Lehet én vagyok a hülye, de innen nézve, ahol én állok, annyira gáz ez az írás, hogy nem tudom szó nélkül hagyni, ugyanakkor reménytelen és értelmetlen vállalkozásnak tűnik még az is, hogy egyáltalán kritikai megítélés alá vonjam.

    Ez mint szakmai megnyilatkozás sem ad semmit, és politikai karikatúrának is gyenge.

    (De ha lesz egy kis erőm, majd még megpróbálom nézegetni, hogy mit akartál mondani. Nem tudok annyira rosszhiszemű lenni, hogy ne kételkedjek önmagamban, és ismeretlenül is merészeljem feltételezni rólad azokat a fogyatékosságokat, amelyek első olvasatra felötlöttek bennem…)

  3. Türelmesen elolvastam újra.

    Az írás nem tűnik szakmai jellegűnek, inkább politikai állásfoglalásnak. Ezen a téren sem tárgyilagos politológiai elemzés, inkább érzelmi megnyilatkozás: az “orbánozással”, mint az elmúlt évek legpraktikusabb és szinte kizárólagossá vált politikai manipulációs technikájával alkotott “vakcsoport” egy tagjának irracionális megnyilatkozásának tűnik.

    Én még az “X generációhoz” tartozom – ahogy O.V. is. Az, hogy az internet és a kütyük világa nem bűvöl el minket, bár mint instrumentummal kénytelenek vagyunk élni, egy ismert és elfogatott szociológiai generációs jelenség. Kitűnő feladatmegoldó-képességgel rendelkezem, de nem kívánom a számítástechnikai ügyefogyottság és az internethasználói korlátok bizonyos kereteit meghaladva profi júzerré válni, mert érzelmileg nem vagyok annyira motivált, hogy ennél többet foglalkozzam a témával, vagy a újabbnál újabb kommunikációs technikákkal.

    A dolgok iránti érdeklődésem kultúrtörténeti jellegű, a média, az internet világa is csak azért csábít arra, hogy igen sok időt szánjak rá mégis, mert az emberi kommunikáció jelentőségét lehetetlen túlbecsülni, és mai, dinamikusan fejlődő formái számos jelentős társadalomtudományi vonatkozással bírnak.

    Ha egy X generációhoz tartozó politikus nem kíván 0-24-ig “függeni”, és szellemi kapacitását más területen próbálja kihasználni, az még bocsánatos bűnnek sem számít.

    O.V. politikai pályája pártállástól és irracionális érzelmi viszonyulástól függetlenül megvizsgálva, amelyet az elmúlt húsz évben bejárt, figyelemre méltó – egy marketinges, tehát egy hivatásos manipulátor szemében mindenképpen az kell, hogy legyen!

    O.V.-nak van honlapja, amit nyilván megfelelő, erre alkalmazott szakemberek működtetnek. Ennek szakmai kritikája érdekesebb lenne (esetleg…?), vagy egy tanulmány arról, hogyan használta az internetes lehetőségeket pártja, hogy ekkora választási sikert tudtak elérni. Ennek komoly, szakmai elemzése érdekes lehetne – de ki az, aki erre rászánja az időt?

    A médiavita és az EP-ben történő hisztérikus kirohanások annyira triviálisan fals jelenségek, hogy azok politikai elemzésére szégyen lenne részemről időt szánni. (Nem jogi és nem elvi kérdésekről van szó, simán politikai manipulációs eszköz ez is: nyomásgyakorlás stb.)

    A sajtószabadság kérdése végső fokon szintén nem állhat meg jogi szinten, átfogóbb történelmi-kultúrtörténeti aspektusból lehet csak a tisztánlátás igényével megvizsgálni, ez viszont olyan műveltségtartalmak ismeretét igényli, amely ebben a világban, ahol mindenki kénytelen valamire specializálódni, és nyüzsögni a hétköznapok realitásában, már csak kivételes sorsú embereknek adatik meg…

    (Nem kellene bevallanom, de talán tovább árnyalja a hozzászólásomat: ezeket a sorokat egy olyan ember írja, aki nem O.V. pártjára szavazott.)

  4. Azon túlmenően, hogy a kritikát mondómak mindig igaza van (még akkor is, ha nem volna igaza), megjegyzem:
    – szakmai megközelítésűnek szántam, hogy olyan technikát ismertettem, amelyet Orbán Viktor a napi gyakorlatban használt, nevezetesen a vakcsoport képzést.
    Azt is marketing szempontú megjegyzésnek véltem, hogy egy olyan csoportba sorolta magát a miniszterelnök úr, amely csoporthoz – párttársai szerint sem tartozik. Finoman szólva is legendásan nem oda tartozik.
    (Az internetet jól ismerők és használók csoportjához).
    Az önmegsemmisitő politikai magatartás csoportjába sorolom azt is, amikor a soros EU-elnök megvédi népét az EU-tól, amely nem támadta meg azt, mert ez már szinte az őrület kategóriája volna, ha nem politikáról volna szó. Így viszont nevezzük téma-elterelésnek.
    A többi megjegyzéseddel sem értek egyet, különösen a sajtószabadságot illető szavaiddal, de egyet nem érteni is tudni kell.

Szólj hozzá!

%d blogger ezt szereti: