Keresőoptimalizálás, SEO

Névnapi virág és az antimarketing

Julio Mendez G. Sanhez
Julio Mendez G. Sanchez

Vendég bejegyzés. Írta: Julio Mendez Guevara Sanchez, Aronson-tanítvány.
Szeretem Pécset és azt a kis sarki virágboltot is, ahol a magyar lánynak virágot veszek, ha éppen Magyarországra, a Mecsek lábához hoz a szerencsém.
Most is ezt tettem, naná, hiszen névnapja volt.
A máskor mosolygós eladónő most szomorúan ténfergett a virágai között, mint aki mindjárt sírva fakad, mint aki a virágaival fog menten elhervadni a nagy nyári melegben, mégha a légkondicionáló kellemesre hűti is a kedves kis boltot.

Vásárló sehol, csak én toporogtam ott tanácstalanul, hogy melyik virág is illenék leginkább a kedvesemhez.
Az eladónő a korábbi években segíteni szokott, de most nem tette, el volt telve a maga üzleti bajaival.
Aztán mégiscsak rám emelte a tekintetét és megkérdezte:
– Névnapra viszi?
– Igen – feleltem.
– Kevés a Klára! – lökte felém szomorúan.
– Miért, milyen nevek mennek mostanában? – kérdeztem egyenesen a szemébe nézve.
Ekkor villámok csaptak ki az szeméből, a máskor szép ábrázatát ráncok torzították el, indulattól parázslott az arca, s magasra emelt, vékony, éles hangon kitört:
– Mostanában? Mostanában az Orsós Dzsenifer meg a Kalányos Zsüliett a menő, de ezeknek nem vesznek virágot!

Jaj Istenem, íme a régi recept, ha rosszul mennek a dolgok – azonnal kerül bűnbak, akin el lehet verni a port!
Tudom én, nem lehet könnyű mostanság Magyarországon, de remélem, a marketing eszközeinek kreatív mozgatása helyett mégsem az embertelenséget vetik majd be a magyar vállalkozók!

***

Mendez írásai másutt:

Idők és erkölcsök

Ruzsa Csaba (EKF) megszívatta a teljes online sajtót és a blogoszférát

18 hozzászólás

  • Lollo

    Most hogy így megint előkerült ez az oldal, imént ismét – mert már régebben is megtettem egyszer – felhívtam kedves blogbarátném, Malvina figyelmét arra, hogy neked, kedves El Lobo több nick neved – nick személyiséged – is van. Akár össze is vonhatnád őket, jól mutatna például a gerillafarkas elnevezés is.

    Pá-kollak,
    Lollo
    (Luigina)
    Gina Lolobrigida

  • Bognár László

    Szerintem ez a bejegyzés egészen másról, nevezetesen a magyarországi rasszizmus (pre-fasizmus?) születésének pillanatairól szól!
    Ki más érzékeltethetné velünk jobban, mint egy “idegen”?
    Ki más hívhatná fel jobban egy szakma figyelmét a felelősségére, ha nem egy Aronson tanítvány?
    Tegyük fel, hogy Julio Mendez nem valóságos személy. Akkor viszont nem öncélúan szerepel itt, hanem a fentiekben leírt “előnyök” (v.ö. “idegen”, aki távlatosabban lát ránk; érti a szociálpszichológiai törvényszerűségeket is) szóval nagyon is szerves volna a jelenléte!
    És így átléptünk a blogok, azon belül a több személyűségű bloggerek birodalmába. Ha funkciója van, mint fentebb írtam – akkor ez elfogadható. Ha öncélú, akkor nem az.

  • Malvina

    ::)) Hát, lehet, hogy meglepő, de én értettem elsőre is, hogy miről szól a poszt, és a véleményem az, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint látszik! Ugyanis erre, mifelénk nem kell mindehhez, hogy rosszul menjenek a dolgaink! Nálunk ugyanis zsigeri rasszizmus tombol. És a vállalkozók pedig, ha “jót” akarnak maguknak, hát alkalmazkodnak. ::((((
    Ami meg ezt a Sanchez gyereket illeti, én inkább Gombóc Artúrra szavazok! ::))))

  • Bognár László

    Kedves Malvina!

    1.) Azt én nem sejthettem, hogy te elsőre is érteni fogod a bejegyzést, hiszen itt csak egy bizonyos Lollo értetlenkedését láttam.
    Ha véletlenül ez a te hasonmásod volna, akkor aligha áll fenn bármilyen szerves kapcsolódás Lollo, Te és a poszt között. Lollo itt egy redundáns elem, egy zaj, amire nem volt semmi szükség – mert amit igazolni akartál vele, az nem igaz állítás.
    Tehát a többszemélyűség egy blogger esetén nem úgy áll elő, hogy hopp, átkereszteli magát valaki, hanem látásmód, alapelvek, főbb stílusjegyek következetes, hosszú távú végigviteléről van szó, valamilyen többlet (jelentésbeli többlet) elérésének érdekében.

    2.) A Julio Mendez Guevara Sanchez név beütésre a Google majd’ kétszázezer találatot ad, Gombóc Artúrra meg tizennyolcezret.
    Artúr a Googlenál és nálam is erősen le van maradva…

  • Malvina

    😀 1/ Sajnálom, hogy zajt csaptam, nem ez volt a lényege az egésznek. Én csak így kívántam kifejezni – biztos az én hibám, hogy nem jött át neked – hogy számomra öncélúnak hat ez a Sanchezezés! De ez csak az én véleményem, neked ezzel természetesen nem kell törődnöd. 😀

    2./ Ahhoz, hogy tudjam, számomra az életben mi a fontos és fontatlan, lényeges és lényegtelen, nem kell a gugliban, illetve nem a gugliban kell végig futtatnom! Így tehát maradok Gombóc Artúr mellett! 😀

  • Bognár László

    Válasz:
    1) Nem igaz, hogy sajnálod, dehogy sajnálod 🙂 De ez nem baj.
    E tárgyban eltér a véleményünk, de ez sem baj, csak sajnálatos 🙂

    2) Ami nincs a Googleban, az nincs is!
    Lám, a számodra oly’ fontos Gombóc Artúr is benne van. 🙂

  • Malvina

    Egyébként arról valóban érdemes lenne egy jót diskurálni, hogy marketinggel, politikai marketinggel egyáltalán lehet-e, és ha igen, hát mégis miként fordítani a dolgok jelenlegi állásán.

  • Malvina

    Jajjj nekem, de rossz napod van ma! 🙂
    A sajnálatom lényege, az, hogy te zajnak értelmezted! És ha azt mondom, sajnálom, akkor valóban sajnálom. Nemigen szoktam mellébeszélni, miért pont itt és most tenném?

    Elfogadom, számodra, ami nincs a Google-ban, az nincs. Én ezzel egyáltalán nem így vagyok.

  • Bognár László

    Írod:
    “… érdemes lenne egy jót diskurálni, hogy marketinggel, politikai marketinggel egyáltalán lehet-e, és ha igen, hát mégis miként fordítani a dolgok jelenlegi állásán.”
    Igen, erről jó volna beszélni!
    Már nem tudom, ki mesélte, hogy a magyar politika semmi mást nem akart elérni (mert nem is lehetett) a romániai diktatúra alatt, minthogy a háztájival, a növénytermesztéssel, az állattartással kapcsolatos magyar nyelvű könyveket engedjék át legalább.
    Átengedték, mert abból ugye, – diktatúrában így gondolkoznak, – aligha lehet baj!
    De mi történt? Az emberek leghétköznapibb tevékenységét, megélhetését, gyarapodását lehetett így elősegíteni.

    Tehát én nem abban gondolkozom, hogy a marketing terén dolgozó iparosnép menjen neki direkt formában a negatív jelenségeknek, a rasszismusnak például, mert azzal nem lehet elérni semmit!
    Nekünk a mindennapi életet kellene segítenünk, az együttműködés lehetőségeit felmutatni, hogy amivel mi tudjuk a hétköznapokat támogatni, azt tegyük meg.
    Szerintem ilyen szakmai specifikumunk a “nyitott szemmel járás”, a problémaérzékenység – és ebből következően a mindennapok rezdüléseiben is észrevehetjük a történéseket, segíthetjük a diagnózis felállítását.
    Én valahonnan innen indulnék, ha beszélgetnénk a mi szakmánk felelősségéről…

  • Malvina

    p.s.
    Egyébként is, ami nincs az nem egyenlő azzal, hogy nem létezik!!! Legfeljebb a gugliban nincs. A nincs ugyanis annyiban van, hogy azért nincs, mert hiányzik (onnan), tehát attól, hogy ott (gugli) nincs, attól még létezik, azaz, valahol van.

    „NINCS VAN, DE NINCS VAN. De ha a NINCS azzal a NINCCSEL van, amely VAN nincs, úgy a NINCS nincs, másoldalról, ha a VAN azzal a NINCCSEL nincs, amely NINCS azzal a VANNAL van, ami nincs, úgy van. Tehát a Van VAN ÉS NINCS NINCS, mely tétel éppen az ellentétébõl következik.” Az azonosítás kérdése számtalan más szövegrészletben is elõfordul: „Ha ugyanolyat látok, azt gondolom, hogy ugyanazt látom. Ha ugyanazt látom, azt gondolhatom, hogy mást látok, ami ugyanolyan. Ha ugyanazt megváltozva látom, nem tudhatom, hogy ugyanazt látom…”.
    /Erdély Miklós/

    😀

  • Bognár László

    Többen véljük úgy, hogy a huszonegyedik század a kereső ember százada lesz!
    Nem a lexikális tudás, hanem a kíváncsiság, a keresés, a kompetenciák korszaka.
    A keresésben a közösségek keresése, a közös munka lehetőségének keresése és az összekapcsolódás is beletartozik.
    Ennek ma már iszonyúan sok formája létezik (wikitől a blogon át a facebookig), tehát az öntőformák adottak, csak kérdés, mit löttyintünk bele.
    Hogy van-e tartalom? És mi az.
    A Google a keresés megtestesítőjének szerepkörét tölti be. Olyan tisztelet övezi, mint száz évvel ezelőtt a gőzmozdonyt… 🙂

  • Malvina

    A szakmák felelőssége mindenkoron az azt művelő emberek felelőssége. Tehát a mindenkori marketing is csak olyan volt, van, lesz és lehet, amilyenek azok az emberek, akik csinálják.

    Pl.:
    “Szerencsés fordulat, hogy újabban komoly irodalmárok is szívesen foglalkoznak a népszerű irodalom értékes vonulatával – Rejtőtől Philip K. Dickig. Ennél csak az szerencsésebb, ha végül sikerül elkerülnünk az ügyes marketinggel megemelt, kétes értékű könyvtárgyakat: a spirituális giccset (Paulo Coelho), a hatásvadász vulgárpszichológiát (Csernus Imre), a zsákutcás érzelgősséget (Fejős Éva, Nora Roberts), a nyelvi képességekkel nem találkozó elszántságot (Fabricius Gábor, Gerlóczy Márton), a médiajelenlétből adódó helyzeti előnyt (Havas Henrik, Verebes István). Ekkor ugyanis igazán jó dolgokra – nem is csak egynyáriakra – akadhatunk. Az Európa Cain-, Chandler-, Christie-, Macdonald-köteteire, az Animus “Skandináv krimik” sorozatára, Kondor Vilmos bűnregényeire (Budapest Noir, Bűnös Budapest), klasszikus és kortárs sci-fi-kiadványokra (Philip K. Dick: Visszafelé világ, Roger Zelazny: A fény ura – Agave; Antal József: Justitia, Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe – Galaktika/Metropolis Media) vagy olyan üdítő határsértésekre – elit és populáris között -, mint Horváth Viktor Török tükör (Jelenkor), Szabó Tibor Benjámin 47 (Noran), Szécsi Noémi Utolsó kentaur (Ulpius-ház) című regénye.”

    Bocs a hosszú idézetért, de azt hisezm pontosan mutatja, mire gondolok. Nem a marketing árasztja el szeméttel a világot, hanem azok, akik használják. Tehát a kígyó beleharapott a farkába!

  • Malvina

    Én amondó avygok, hogy a világ mindig is a kereső ember világa volt, és lesz is! És ezzel egy cseppet sem becsülöm le sem az internet, sem pedig a gugli jelentőségét. De sokan meg úgy gondolják, hogy gondolt az ember már igen sok mindent, aztán mégsem… én pl. egyáltalán nem azt látom, hogy az, ami az online világban nincs, az ne lenne. Legalábbis jelenleg még nem így áll a helyzet. És ha arra gondolok, hogy bizonyos folyamatok, tendenciák összérnek, akkor pláne nem vagyok benne biztos, hogy ez a közeljövőben bekövetkezik. Ha jól megnézed, még ma is képesek cégek és vállalkozások úgy prosperálni , hogy nincsenek jelen a hálón. Közben pedig egyre érdekesebb és izgalmasabb tendenciák alakulnak ki az energiaválság, a felgyorsuló idő, a tömegélelmiszerek, a szexualitás szabadosságának, stb. káros és kóros voltának hatására.
    Szóval én még nem fogadnék arra, amit írsz. Mert egyszerűen nem látható még – nemhogy az út vége, de még a következő lépéshez szükséges szakasza sem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.