Kiegészítés: az ÉN marketingje

Csepeli György: A szervezkedő emberKözel három évvel ezelőtt fűztem megjegyzéseket Fehér Katalin izgalmas tanulmányához, amely a Nagy túlélő. Időutazás a marketingben című Fojtik-Veres válogatásban jelent meg Új(media)marketing címmel. > Időutazás a marketingben. Én 2.0.
Három év a történelemben szinte semmiség, de három év alatt új ismeretek is rárakódnak a régiekre, s így az idei nyaram egyik olvasmánya, Csepeli György: A szervezkedő ember is arra késztet, hogy elgondolkozzam, visszapillantsak és kiegészítsem az akkor írtakat.

Csepeli György könyve a szervezeti élet szociálpszichológiáját vizsgálja, és értelemszerűen számtalan utalás történik benne a szervezeteket létrehozó, azokat irányító és azokban élő egyénekre is (a tulajdonságaikra, a történelmi-társadalmi tényezőkre, melyek hatnak rájuk, a szerepvállalásaikra, a különböző helyzetekben történő viselkedésükre és így tovább).
Jómagam különös szemszögből olvastam a könyvet, befolyásoltak napjaink friss történései, a weben szerveződő ellenzéki csoportok megjelenése (pl. Milla), a közösségi hálózatok, a Facebookon szervezett országos méretű tüntetések ereje (pl. netadó elleni tüntetés), a kormányzati propaganda ellenében kibontakozó, migránsokat segítő mozgalmak spontán születése és működése, kis ellenzéki csoportok megjelenése a “gyűlölet-kampány” óriásplakátjainak környékén gitárral, ragasztóval és festékkel (flashmob, villámcsődület).
És érdekelt az állam, a szakmai és az erőszakszervezetek “válaszcsapásának” méhe is, a szervezet, ahol megszületik a “fekete nővér” elleni kamarai támadás, ahol harmincezres pénzbírsággal sújtják a gyűlöletet szító állami plakát alatt éneklő pécsi ellenzékit, ahol garázdának minősíti a bíróság a nyilvánvaló szélhámosságon, csaláson kapott kulturális vezetés ellen lisztszórással tiltakozó szobrászt (Pécs, Weöres szobor. > A Böszörményi per).

Na, ja, nem mindenki boldog, ha stadiontól stadionig kisvasúton himbálja híveit a hatalom…

De hagyjuk az én sajátos olvasatomat és térjünk vissza az online marketinghez, az ÉN általános marketingjéhez.

Csepeli György könyvének, A szervezet működésben fejezetében találkozhatunk az önprezentáció fogalmával. Ennek kapcsán a szerző arra az igen érdekes megállapításra jut, hogy óriási különbség tapasztalható a kelet-közép-európai és a nyugati polgár kifelé mutatott önképe között.
Megfigyelése szerint a keleti múltat a sarc és a sarc elleni mechanizmusok kialakulása jellemezték. Így a kelet-európai ember általában kevesebbet mond magáról és vagyonáról a valóságosnál, jelezve: tőlem már nincs mit elvenni, tőlem nem kell tartani.
Ezzel szemben a nyugati polgár a hitelre szocializálódott, így hitelképességét bizonyítandó általában többet állít magáról, képességeiről, vagyonáról, a reálisnál.

Minderről az jutott eszembe, hogy a mindenkori kelet-európai hatalom is nyilván örökíti a maga mohó éhségét. Történelmi tanulmányaimból tudom, hogy egyes feudális urak a porzó szántóföldre pallókat rakattak, hogy hídvámot (!) szedethessenek a vásározni szekerezőktől. Vajon miért szaporodnak nálunk a szemérmetlennél szemérmetlenebb adók, miért nálunk ma a legmagasabb Európában az ÁFA? Honnan ez a tengernyi lelemény?

A weben persze már “nyugatiak” vagyunk. Mindenki mindenhez nagyon ért. Hitelképességünkhöz a honlapokon aligha férhet kétség…

Szólj hozzá!