Keresőoptimalizálás, linkek – Csepeli György új blogja

Keresőoptimalizálás és blog

Mint azt az új helyre költözött és átformált, megújult, Lélek és politika címet viselő blogból megtudjuk, a statisztikai eredmények növekvő tendenciát mutatnak ugyan, de természetszerűen nem érik el a korábbi blog látogatottságát. Vajon Lux Erik professzornak, a blog alkotótársának mit is javasolhatunk, hogy a tendencia megerősödjék?

Elöljáróban máris leszögezhetjük, hogy akik arra számítottak, hogy a tudós Csepeli György a közösségi blogteret odahagyva valamilyen zárt, elitista blog létrehozását vette tervbe (és ezt a benyomásukat erősíthette esetleg az is, hogy a net rombolóit külön terembe – Dühöngő – zárja), szóval akik erre gondoltak, azoknak máris csalódniok kell.
Ugyanis miféle elitizmus az, amelyik számít az önkéntes látogatókra, a hozzászólókra (csak a kreativitást nélkülöző rombolókat tartja távol), s éppen ezért statisztikák felett mereng?
Ráadásul a törzsközönség szavaiból is a TÁRSASÁG iránti igény árad.

Persze nagyjából ez a helyzet minden új webegység (blog, honlap) esetén előáll, s fel is vet egy sor kérdést, amely abból adódik, hogy a tartalom nagyszerűsége önmagában nem elegendő a látogatószám növekedéséhez, jelen esetben az új blog hírnevének automatikus növekedéséhez.

Ahhoz, hogy a Csepeli György és Lux Erik neve által fémjelzett blog elérhesse a potenciálisan benne lévő hírnevet és látogatottságot néhány online marketing lépésre szükség van.

Pozicionálás

A pozicionálás leírásától máris “megkímélhetem magam”, hiszen éppen Lux Erikkel beszélgettünk erről korábban az Álomfejtő blogjával kapcsolatban (személyes, komplex blogomban, El Lobo – A farkas nick nevemen):
A blog pozicionálása. Online marketing és az Álomfejtő blog

Ám a pozicionáláson túl is vannak teendők, pl. az általam a BLOG KIAJÁNLÁSA néven futó feladatsor.
Néhány közösségi blogszolgáltatónál ajánlhatjuk egy-egy blogbejegyzésünket (pl. blog.hu; urlguru.hu) és ez egy új blog esetében lehet új látogatók megnyerésének eszköze.

Sőt, magát a teljes blogot is ajánlhatjuk speciálisan ilyen gyűjtőhelyekre.
A Csepeli blog van annyira érdekes, hogy a külföldi magyarok köréből is vonzhatna látogatókat, megérné egy bemutatkozó e-mailt írni a romániai web-cafénak!

De még mindig nincs vége a lehetőségeknek, hiszen számtalan helyről lehet linket kérni (pl. blog.lap.hu).

És persze mindezen túl “barátkozni” sem árt a blogoszférában! Ez azt jelenti, hogy nem csak mi várunk okos, bölcs, kreatív és jóravaló látogatókat blogunkba, hanem ezzel potenciális látogatóink is így vannak, tehát öröm lehet egy-egy Csepeli vagy Lux látogatás is, amit valószínűleg viszontlátogatás követ!
Erre is álljon itt egy példa: sokat profitálhatna a Csepeli blog mondjuk Héder Sándor (A tiszteletteljes provokátor) időnkénti megjelenéséből, de Sándor odalátogatásának sokkal nagyobb a valószínűsége, ha megelőzné egy barátságos Lux beköszönés (hozzászólás) a blogjában!

Blog és hálózat

S ha ezeket a barátkozásokat linkek is kísérnék, akkor már HÁLÓZAT-ról beszélhetnénk, amelyben könyebb lehet a blogger amúgy nem könnyű dolga 🙂

A gerillamarketing módszereiről pusztán azért nem beszélek, mert ha valaki ért ahhoz, akkor a blog előzmény ismeretében, az éppen Csepeli György.

A linkek jelentőségéről már többször is írtam, kifejtve, hogy a link egyszerre út és erő.
Út, hiszen látogatóink azon át találnak hozzánk, s erő, mert a magas PageRank értékű webegységekről a mi blogunkra mutató releváns linkek növelik elérhetőségünket (helyezésünket egy-egy általunk használt, fontos kifejezésre, szóra) a keresőkben.

Kapcsolódó link:

A linkek ereje

“Keresőoptimalizálás, linkek – Csepeli György új blogja” bejegyzéshez 21 hozzászólás

  1. “Vajon Lux Erik professzornak, a blog alkotótársának mit is javasolhatunk, hogy a tendencia megerősödjék?”

    Vannak tippjeim: mondjuk, hogy neki nem tetsző, neki ellentmondó bejegyzések esetében – és itt cseppet sem romboló, kreativitás nélküliekről van szó – ne változtassa meg a bejegyzéshez írt – eddig szabadon – választható nevet. Ne tiltsa le az eredeti regisztrációt. Ne várakoztassa a számára kényelmetlen megjegyzéseket álló napig, hogy azokat ezzel kitépje a vonatkozó gondolatmenetből. Hogy ne az legyen a “moderátori/szerkesztési” elve, hogy”egyes bejegyzéseket teljesen indoklatlanul, a reagálást indukáló felvetéstől elkülönítve jelenít meg .Hiszen mindez csak arra alkalmas, hogy hiteltelenné tegye a blogon folyó – egyébként nemes témákról / Csongor, Hibák, Tükör, Deviancia, Fejlődés… stb./ folyó diskurálást, a kommentelőkről már nem is beszélve!!!

  2. Ó, a kedves Lux – nem először éri panasz nálam a működését 🙂
    Pont nálam, aki tisztelője vagyok a jó professzornak, s így aligha tehetek objektív alapon igazságot!
    Pláne, hogy megfogadta tanácsaim egy részét, a Blogotékában például regisztrálta a Csepeli blogot.
    Szóval nehéz helyzet, mert se a régi (Lux Erik), se az új barátot (Malvina) nem akarnám elveszíteni.
    Így aztán az “igazságtevést” az olvasóra hagyom…

  3. Moldovát olvasok, így aztán a nem teljességgel ide illő anekdotázás most igazán fel sem fog tünni nekem. Luxhoz lesz köze a történetnek, de a linkekhez, a keresőoptimalizáláshoz aligha 🙂
    Szóval Lux Erik.
    Hajdan, egy réges-régi parlamenti választás idején az MDF a cumi köré építette a kampányát – mondhatnám, “orrba-szájba cumi” volt az MDF stratégiája -, s ez annyira megihletett, hogy aközben, hogy a párthonlapokat elemeztem, megírtam a világirodalom első versét párthonlaphoz (!), ami egyfelől elvetemültségem másfelől meg a dadaizmus iránti elkötelezettségem ékes bizonyítéka amúgy.
    A hallhatatlan mű a Lux Erik segíts! címet viselte eleinte, de a műértő közönség (Lux kedves barátjával, Irodalmár úrral az élen, nyomában Aristo) igen hamar A bekattanás balladájaként húrcolta be a világirodalom remekei közé!

    Nos, ilyen előzmények után az vesse rám az első pásztorbotot Lux kedvelése miatt, aki nyájas.

    Amúgy A bekattanás balladája itt érhető tetten:
    http://joljarok.hu/blog/archives/115

  4. 😀

    „Vicc volt-e ez, vagy való, komám? – kérdezte a gyimesi juhász a társát, miután az jól fejbecsapta a pásztorbottal. – Ez bizony való, komám – válaszolja zordon amaz, mire előbbi megkönnyebülten sóhajt fel: – na, akkor jól van… mert viccnek erősen hülye vicc lett vóna…”

    Merthogy megnéztem. Ennyiért? Hát…???
    A “művet” illetően a bekattanás stimmel, na meg a továbbiakat illetően a vulgárpszichológia is, ami nem lenne probléma, ha az irónia és/vagy a humor is jelen lenne. /Persze lehet, hogy csak nekem nem bújik elő, a disznaja./ Ja, és ez a vicces bal/lada, ez lehet akár egy jobb/trabant is. 😀

  5. 😀 Persze! Kinek ez, kinek az! Akinek mercedes annak azért , mer’ cedes /átenged/! Akinek nem mercedes, annak azért nem, mer’ nem cedes /átneged/, értsd mert annál nem megy át, nem viszi a lécet! De ugye abban nincs vita, hogy ízlések és pofonok…, no meg potenciák és potenciák…? 😀

  6. Kedves Malvina!
    Lux Erik megint pompás perceket szerzett a Lélek és Politika olvasóinak.

    A pszichológia és az alkotás tárgykörében vezette elő a számomra intellektuális gyönyört okozó feltételezést:
    képzeljük el, ahogy Mozart vagy Beethoven pszichológushoz megy, panaszolván, drága doktor, állandóan dallamok gyötörnek, állandóan ritmusok szaladoznak az elmémben…

  7. 😀
    Elsőre is nem teljesen világos, hogy számodra okozott intellektuális gyönyört avagy a Lélek és Politika olvasóinak? Mert nagyon nem mindegy. Hiszen a te intellektuális gyönyörödről kizárólagosan te nyilatkozhatsz hitelesen. Na, de kedves Farkas koma, az olvasókéról? Mármint, hogy efféle viccelődések /?/ nekik is pompás perceket szereztek volna? Hát, erről nyilatkozni helyettük, igen nagy bátorságra vall. De bátorságra, túlfejlett önbizalomra vall az is, hogy így lenézed mások intellektuális képességeit azzal, hogy azt gondolod, attól, hogy te folyton-folyvást szuperlatívuszokban próbálsz nyilatkozni erről a „Lux Erikről” az ő itt-ott elpöttyentett közhelyes és középszerű öndemonstrációról /bár gyaníthatóan azért ezen a néven ímélálomkodik és pszichologizál , hogy potenciális kuncsaftjai – fizetősök és nem fizetősök egyaránt – Lux Elvirára asszociáljanak. Ez egyébként, amennyiben a pszichológusnő beleegyezése nélkül történt, igencsak etikátlan húzás./ De mindezektől függetlenül és/vagy szoros összefüggésben nyilván megvan a saját érdekeltséged abban – pont úgy, ahogy melletted még másnak is – hogy így erőlködve és átlátszó módon favorizáljatok egy meglehetősen közepes teljesítményű, átlagos intellektust sejtető irományokat produkáló valakit. Ez azért, már önmagában is több mint gyanús. Nem kell hozzá hatalmas fantázia / csak egy kis idő-és energiabefektetés, amivel most éppen nem vagyok jól ellátva/, hogy elgondolható, feltérképezhető legyen, kit, kiket is takar/hat a „Lux Erik” név. Miből gondolod, hogy másoknak nincs meg a kellő érzéke, ismerete, tudása ahhoz, hogy első olvasásra átlássa, milyen és mekkora teljesítménnyel van dolga?

    Ha pedig csak úgy „Lux” hírhedt stílusában kéne reagálnom az ő téged olyannyira elvarázsoló feltételezésére, hát csak annyit mondanék, hogy „Lux” itt önmagáról beszél. Önmagáról, akinek bizonyosan és bizonyíthatóan állandó ismétlődések gyötörhetik az elméjét egyre vissza-visszatérő ritmusban, csakhogy tehetség híján ő képtelen ezt magából “kialkotni”, képtelen e belső nyomástól értéket teremtve “megszabadulni. E helyett nem marad számára más, mint a középszerűek jól bevált módszere, a néphülyítés, a népvakítás! Így hát ő folyamatosan „magához járva pszichológushoz, magánál van”, ekként demonstrálva vég nélkül önmagát. Ami pedig a „luxos” népvakítást illeti, azzal kapcsolatban többek között Dr. Lust Ivánra hivatkozva csak annyit, hogy az álmok jelentését az estek nagy többségében nem lehet a konkrét tartalom alapján megállapítani. Csak az álomról folytatott kötetlen beszélgetés során derül/het ki, hogy az álomban szereplő dolgok hogyan, miként függenek össze az álmodó aktuális helyzetével. De erről már máshol bővebben is kifejtettem a véleményemet.

    Ha ez a „luxosság” számodra maga az intellektuális gyönyör, akkor élvezd, szíved joga és ízlésed választása. Ami engem illet, én ebben az összefüggésben még ennek a kifejezésnek /intellektuális gyönyör/ a használatát is megcsúfolva érzem. Ami ezt az egész „luxságot” illeti, vele kapcsolatban az adekvát kifejezés számomra /és ezzel bizony szerencsére nem vagyok egyedül /csak a bulvár lehet.
    😀

  8. Kedves Malvina!
    Annak elképzelése, hogy Mozart pszichológushoz megy a dallambajával – nekem okozott intellektuális gyönyörűséget.
    Abban persze igazad van, a kreativitás Lux Erik által megnyilvánuló formái nem mindenkit hoznak lázba, lehetnek, akik Aristo mély, ámde hűvösebb filozófiai felkészültségére jönnek intellektuális izgazomba, akiket egy-egy Kantra történő hivatkozás billent ki a lelki egyensúlyukból és “megy el a hajójuk”, már bocsánat, de természetesen csakis intellektuális értelemben!

    Míg Luxnál tényleg nem tudjuk, hogy anyja neve Lux Elvíra e, addig Aristonál van egy olyan sejtésünk, hogy a dédapját Arisztotelésznek hívták és görög menekültként érkezett hazánkba. (v.ö. Beloiannisz község a Fejér megyei Iváncsa mellett, ahol a görög emigránsok letelepedtek.)
    Azt viszont tudhatja minden blogolvasó, hogy Aristo szereti a bluest, tehát rossz ember nem lehet (pedig filozófus!).
    Egyszer régen – valami tökéletlen vita után -, barátkozási célból posztot is írtam hozzá, amely azóta is zenei örömök forrása a bluesra szomjazó blogger-utazóknak. (v.ö. zenei értelemben megy el a hajónk).
    Bort, bluest, békességet! – barátkozás Aristoval, azaz
    http://joljarok.hu/blog/archives/135
    A tökéletlen vita forrása pedig itt:
    Színházban voltam – Grace és Glória megterhelve Aristoval, azaz
    http://joljarok.hu/blog/archives/109

    Persze felvetődik soraidban – kedves Malvina -, egy nagyon komoly kérdés: mikor fogadjuk el valakinek a nick nevét “rendesnek”, azaz olyannak, amely valóban egy önálló személyiséget takar (még akkor is, ha az csupán egy kitalált személy, vagy az illető nem is az, nem is olyan, esetleg az adott személyből több is van, vagy más-más személyek “alakítanak” egy nicket).
    Felfogásom szerint addig érvényes egy (nick)név, ameddig elhisszük arról, hogy valós személyt takar. (Mert hosszú távon azonos személyiségjegyekkel bír, gondolkozásmódja, viselkedése ismerősnek tűnik, lényeges közös esetekre, eseményekre emlékszik…)
    Nekem Lux ilyen.

  9. Farkas koma, azt mégsem gondolhatod komolyan, hogy nekem bármi gondom lenne bármiféle névvel! A név mégha nick is az istenadta, az is beszél/het. De ebben az esetben ez másodlagos. Én úgy vélem, ez egyértelműen kitetszik a soraimból, mármint hogy én mindvégig a produktumról és az e név mögé rejtőző személy etikátlan és igen gyakori alpári, a pszichológia tudományával visszaélő megnyilatkozásairól szóltam – nem mellesleg azért is, mert minősíthetetlen stílusával és eljárásával nekem, magamnak is szembesülnöm kellett. Én Aristot nem kívánom ebbe belekeverni, őt még soha nem láttam inkorrekt, nota bene alpári módon megnyilatkozni. Ami pedig a továbbiakat illeti, nem értem ezt a vehemenciát, amivel a luxmundér becsületét védeni próbálod. A te véleményed az, ami. Ennek értelmében továbbra is, írj dicshimnuszokat róla, menedzseld a honlapjait, ahogy ezt eddig is tetted – hiszen több mint valószínű, hogy a megrendelőid közé tartozik – de azért ne feledd, az alapvető tények azok maradnak, amik , még akkor is, ha a róluk való vélekedést mindenféle marketinggel /önreklámmal egybekötve/ megpróbálod befolyásolni, felülírni. A mennyiség egy dolog, a minőség meg másik. A több „szar”, az több „szar” és nem kevesebb!
    Egy szó mint száz, bizony nekem is egységes képem alakult ki – méghozzá nagyon lehangoló – arról, hogy ki/kik/ és miféle/mifélék/ embert, személyiséget /személyiségeket/ takar az ominózus név/nicknév. Nem is értem, honnan vetted, hogy ne lettem volna, ne lennék tisztában azzal, hogy ez a név/nickname valós személyt/személyeket takar, bármennyire is szeretne ez a lux-csoport istent játszani. Az idő bizony eljárt már az efféle mentalitás és az azt képviselők feje fölött, még akkor is, ha a még mindig szép számmal vannak is olyanok, akiket be lehet vinni az erdőbe. A mese viszont arról nem szól, hogy a Farkas Piroskáékon kívül mással is találkozott volna! Hiszen ha úgy lett volna, akkor bizony könnyen kiderülhetett volna, hogy nem mindenkit képes felültetni a dumájával, amiért is nem mindenkit képes felzabálni.

  10. Kedves Malvina!
    Ha megnézed a személyes blogom (Blog * El Lobo – A farkas) – azt fogod látni, hogy link szalad onnan a te Komédiás elnevezésű blogodra, Lux blogjaiból pedig egyre sem.

    Következik-e ebből az, hogy te a megrendelőim közé tartozol? Vagy “csupán” arról van szó, hogy blogodat gazdagnak találom, és a zenék és formák, amelyek ott fogadnak – varázslatos minősítést vívtak ki nálam. Péterfy Bori videóinak láttán például padlót fogok – tehát aki ezeket szereti és felmutatja blogjában, annak “csípem a dióját” vagy polgáriasabban kifejezve: izlésbeli közelséget vélek felfedezni.

    Ráadásul van egy érzésem, hogy a Komédiás nick, amelyet használsz nem az egyedüli blogtakaród, de nem nyomozok utána, mert elfogadom.

    Vagyok így másokkal is, pl. Cippo-val, aki Vattacukor néven futtat blogot, de elfogadom ezt a nickjét (is ?) valósnak, s éppen ezért nem loholok utána.

    Visszatérve a kérdésre: fizet-e nekem Lux, hogy jókat mondjak a blogjáról?
    Lux Erik sajna nem ügyfelem. Miként például a (w)Ebjegyzet blog szerzője sem az, vagyis ingyen elemeztem a honlapját ebben a blogban, miként Lux blogján mutattam be korábban a pozicionálás fogalmát például.

    Vajon miért teszek én ilyet? Bolond vagyok-e avagy marketinges?
    Az utóbbi, kedves Malvina! Vagyis néhény ingyen elemzésen át megmutatom a potenciális megrendelőknek, hogy miként gondolkodom. Igaz ugyan, hogy ebből néhány szimpatikus egyén profitálhat, ha akar – de ez nem baj, a részemről ez járulékos jó cselekmény, amit csöppet sem bánok.
    A potenciális megrendelő tehát tudni fogja, érdemes leszek-e a bizalmára, értem-e a mesterségem, jól forgatom-e a tollat (ütögetem a klaviatúrát) vagyis van-e stílusom, amely által ereje lesz a mondókámnak vagy a szavam mint őszi levél, csak ellebben a könnyű szélben, mint a tízezresek, amelyeket majdani munkámért kiad.

    Végezetül: sajnálom, hogy Lux Erikkel “csattantatok” – de szerintem van remény…

  11. Farkas Koma, köszönöm az elismerő szavakat. Azt hiszem, én sem rejtettem véka alá, hogy kedvelem az oldalaidat, a stílusodat. Úgy látom, kíiváló marketinges vagy, tehát neked is tudni kell, hogy fizetni bizony nagyon sokféleképpen lehet, és a lehetőségek közül nagyon sok eseben egyáltalán nem a pénz horodozza a legtöbb értéket. A marketingben az a szép – ha egyáltalán – , hogy a benne rejlő kreativitás, az a sokszínú megoldási módozat, módszer és lehetőség, amivel sok és színes, no meg izgalmas áttételeken – miközben magukat a folyamatokat is élvezetesen hasznosítani lehet – keresztül nyílik lehetőség az értékteremtésre, értéknövelésre és értékfelhalmozásra. Hiszen tudjuk, hogy ma kapcsolati tőke és az információ násztáncából születik a jövő. Ezért nem írtam és írhattam, hogy “Lux” fizetős megrendelőd. Ráadásul, okos marketinges maga választ a potenciális partnerek közül. Ezt te is remekül csinálod. Ami pedig az általad leírt “csattanást” illeti, nagyon jól tudod, hogy ez enyhén szólva is eufemizmus. Ugyanakkor a véleményedet tiszteletben tartva – bár igazán meg nem értve – ezt a “luxos” / de korántsem luxus/ témát szeretném itt és most lezárni. Már csak azért is, mert amint látom, a kiinduló helyzettől olyannyira eltávolodtunk, hogy ok és okozat lassan kezd teljesen összemosódni. Na, és ezt a problémát nem mi ketten fogjuk tudni feloldani, megoldani / ha egyáltalán?/. Feltéve, és egy kis fantáziajáték kedvéért megengedve, ha te magad vagy/volnál “Lux Erik”. 😀 😀 😀

  12. Kedves Malvina(?) !
    Már éppen gyanakodni kezdtem magamra, hogy hát tényleg – esetleg én volnék Lux Erik, amikor eszembe ötlött: kinek állhat érdekében, hogy eme posztomat folytonos hozzászólásaival előbbre lökje a keresőkben?
    Na, kinek, kedves Lux Malvina Erik, kinek? 🙂

  13. Nana, ez még viccnek is rossz! 😀 Bár szoktam volt mondani a bemutatkozásaim alkalmával, hogy vigyázat, többen vagyok! De arra azért figyelek, hogy mindig páros számban végződjek! 😀 😀 😀
    Szóval ,a tőlem /Malvina/ jobbra /Lux/ és a tőlem /Malvina/ balra /Erik/ lévőtől is egyaránt elhatárolódom! És nem csak azért, mert ebben az esetben /Lux/a nomen est omen nem műxik. Nekem “Lux-ról” már a történések kezdetén is mindig Csehov Ványa bácsijából az a mondat jutott eszembe, hogy “Ragyogó egyéniség vagyok, csak senkinek sem világítok.”
    😀 😀 😀

  14. Kedves Malvina!
    E téma zárásaként – mely mindkettőnk elképzelésével egybecseng -, mondhatnám, az utolsó szó jogán az élvezetről szeretnék beszélni, amely a társasági lét szükségletére, sőt a munka szükségletére is ráépül.
    Ha nem élvezzük amit csinálunk – akkor ne is csináljuk, ha valami másokkal együtt élvezetes, mint amilyen ez a beszélgetésünk is volt, akkor azt csinálni kell!
    Lux (és barátai) számos alkalommal ajándékoztak meg a fel- és megismerés enyémtől eltérő vagy azonos útjaival – élvezetes módon.

    (E helyütt nem térnék ki Luxnak, a vandál pusztítók elleni jogos küzdelmében kimunkált, olykor durva kiszolásaira, nem ezek miatt kitűnő (vita)partner, hanem szellemessége okán. És a Lélek és Politika, a Dühöngő felállításával, elvileg ezt a kényszerű terhet le is veszi a válláról.)

    Legvégül: nagyot, élvezetesen nagyot beszélgetni sőt játszani a szó nemes (és szükségletként megjelenő értelmében) csak nagy játékosokkal lehet.
    A fentebbi menetért hála neked!

  15. Kedves Farkas Koma,
    szánalmas, de annál beszédesebb ez az aggkori óvodás-árulkodósdi! Ez a módszered viszont már majdnem olyan, mint – az általad oly nagyra tartott – Lux úrnak a Lélek és Politika c. blogon gyakorolt moderációs, bejegyzés-szerkesztési, -megjelenítési módszere. Gratulálok! Most én szégyellem magam helyetted. De hát végülis nem értem, min vagyok úgy meglepődve, miért vagyok csalódott! Ez, a madár és tolla tipikus esete. Ezennel elköszönök, és töröllek a blogomról. Örülnék, ha az egyém sem szerepelne a tiéden. Tisztesség dolgában ugyanis nem ismerek tréfát, ami még az efféle stílusbajnok mókamikikre is vonatkozik.

  16. Kedves Debreceni Edit!
    Beütöttem a Google keresőjébe: Nobel-békedíjasok – és az első helyen a Wikipédia ugrott be.
    Ebben az szerepel, hogy 1901-ben adták át először a Nobel-békedíjat, s mindjárt ketten is megkapták.
    Jean Henri Dunant (Svájc) és Frédéric Passy (Franciaország).

Szólj hozzá!