Időutazás a marketingben. Én 2.0

Caesar maszk. Én 2.0Ez a bejegyzés a Fojtik-Veres: A nagy túlélő. Időutazás a marketingben c. korábbi bejegyzésem folytatása. Vagyis egy marketing témájú könyv által csiholt gondolataim rögzítése.

ME-marketing, személyes márka, énreprezentáció

Vajon mennyiben jogos új(média)marketing címszó alatt tárgyalni az “én” marketingjét?
Néró, mint őrületesen “tehetséges” dalos (*); Caesar, mint a nép barátja, aki sestertiusok ezreit szóratja a plebsnek (**) ; Sztálin, mint elméleti ember, kilométernyi könyv szerzőjeként – vajon nem elődei-e az internet maszkot viselő én-jeinek? De maszk-e a maszk, vagy a valóság tükre a virtuális én? Esetleg egyfajta önjáró, elszabadult vagy végletekig szabad énről van-e szó, amikor virtuális énünk által szólunk?


Fehér Katalin – egyebekben új ajtókat-ablakokat nyitó tanulmánya, az Új(média)marketing – az “én marketingje” kapcsán számtalan kérdést nyitva hagy. De nem is ez a baj, hanem az, hogy feltárt okokat nem látok sorai között. Milyen mozgatórugók lökik a bájtokra, miért megy a webre az “én”? Mit akar elérni?

Gondolatban kipótolom a hiányt. A nyilvánossághoz való kapcsolódás jellemző négy gyökerét Miller és Sepherd A blog-írás mint társadalmi tevékenység c. munkájukban már elénk tárták:

  • ön-tisztázás,
  • társadalmi érvényesülés,
  • viszonyok építése, (kapcsolatok építése)
  • társadalom-kontroll

(Nem schmittes-semjénes lazaságból nem írom ide a forrás internetes elérését, csupán arról van szó, hogy a romániai magyar lap, A HÉT (A7), ahol magyar nyelven messzi évekkel ezelőtt olvashattam a tanulmányt, hol felmutatja, hol elejti archívumában a forrás fájlt.)

Kritikám akár azt is jelenthetné: mivel a szakirodalom (amelyre Fehér Katalin is hivatkozik) a kritikusoknak adja a pálmát és a figyelemre méltó 1%-nak nevezi őket – nyilván ehhez a csoporthoz akarnék tartozni 🙂
Persze, az ellenpróba sem akármilyen eredményt hoz: a bloggerek 95%-a “matt hülyeséget” ír – olvashattuk évekkel ezelőtt a T-Online egy korábbi vezetőjének szavait (***).

Vágyköztársaság

Csepeli György: A meghatározatlan állatA magyar kutatók esszéit, cikkeit, könyveit olvasva olykor kiver a veríték, mert példáikat gyakorta külföldi kutatók megállapításaiból merítik, mint akik nem látják a magyar internet csodáit, s csak kavargatják azt, amit mások külföldön már összehoztak!
Parádés kivétel teszem azt Rekettye Gábor Marketing a magyar kisvállalatoknak című könyve (****), amely telis-tele van magyar példákkal.
(A karácsonyi könyv-pásztázás elém sodorta Dunder Krisztián Digitális Sikertörténetek 2. , és Tóth Mihály Online marketing című kötetét is – gyarapítva az üdítő kivételek számát egyfelől a magyar vonatkozások, másfelől az üzleti vonulat erősödése szempontjából.)

Külön említésre méltó, amikor egy tudós maga is elmerül abban a közegben, amelyről ír és beszél, amelyet kutat – így például Csepeli György utóbbi éveit a személyes és a közösségi blogolás, a sajátos, elgondolkoztatásra késztető facebook jelenlét, valamint a saját honlap egyaránt jellemzi.
Nem véletlenül említem őt, hiszen A meghatározatlan állat c. kötetében éppen arról az én-ről tesz közzé elképesztően sokszálú, szociálpszichológiai megközelítésű ismeretanyagot, ami ebből a tanulmányból nekem jórészt hiányzik. (Meglehet, terjedelmi okok miatt…)

Számomra egyfajta magyar csoda volt Urbangeri blogger ars poeticája, amely a magyar politikai blogolás őskorában a Blogtéren, a Vágyköztársaság blogban (*****) született:

“… ezek a terek világunk még meg nem hódított peremvidékei, itt a leggyengébb a fennálló rend, itt kevésbé érvényesülnek a hétköznapok unalmas és kiüresedett normái. Hol máshol kezdhetnék meg a fennálló rendszer elleni kritikai mozgalmak munkálkodásukat, ha nem ezeken a még leigázatlan területeken, ahol jobb életre vágyó szabad népek laknak?”

De a magyar internet a gazdasági élet szereplői közül is kiemel jelentős “én”-eket. Ezek a vezéregyéniséggé növő virtuális személyek általában önazonossággal rendelkeznek a fizikai létben megfigyelhető énjükkel. Általában egy olyan folyamat során “választódnak” ki az interneten, amely jelentős hasonlatosságot mutat a céhek valamikori szerveződésével. Csak az interneten ez a folyamat nem évszázadokig tart (a szabályok, a normák kimunkálásával), hanem akár hetek, hónapok, esetleg pár év alatt lejátszódik.

A Nászriporter blogja a szakmai centrumban
A Nászriporter blogja a szakmai centrumban

Ilyen önszerveződést egészen eltérő szakmák képviselői között is láttam már lejátszódni, tehát egy minden szakma előtt nyitva álló tendencia tanúi lehetünk. (Például a duguláselhárítás és az esküvői fotózás alighanem eléggé távol esik egymástól.) A vezetővé válás – érték közvetítő és orientáló szerepkör – általában művelt, a szakma egészét átlátni képes, a web több csatornáján és fórumán is jelentkező személyek esélyét növeli. (Egy-egy szakma, érdeklődési kör közönsége gyakran több centrum köré rendeződik.) Aki kíváncsi, hogy milyen egy olyan webes megjelenés tartalma (amely esetünkben egy blog), amely egy ilyen folyamat végén kiválasztódott és elismert “vezető személyiségé”, az pillantson bele a Nászriporter blogjába! (******)

Gazdaság, egototális marketing

A magyar gazdaság szereplői az interneten ma már jelentős számban ontják a felkészült, a saját szakmájukban és a marketingben is jártas személyiségeket. Jómagam egototális marketingnek neveztem el azt a jelenséget, amikor a vállalkozó a teljes személyiségével, ha úgy tetszik virtuális énjével szinte “beleolvad” a termékbe, amit gyárt és/vagy forgalmaz, szolgáltat.

Ez történhet blogban, a Youtubon, de a Facebookon is.
Előbbire többek között a Forlong (coach), a Bélyegzőexpressz (bélyegzőkészítés; a fenti videóról elérhető), utóbbira a Fénymánia lámpabolt (Lámpa és csillár webáruház) lehet kitűnő példa.

Az egototális marketingről bővebben itt:
Blog és online marketing: az egototális marketing koncepciója

Egyén és online közösség

Még a “szóló” blog is számos módon válhat közösségivé. Egyrészt számtalan kapcsolódás (linkek, blogroll) révén és kölcsönös vendég bejegyzések által is.
Tóth Mihály Online marketing c. könyvében azt írja, hogy Magyarországon ma még ritka a vendég bejegyzés “intézménye”.
A saját blogjaim ezek szerint méregerős kivételt jelentenek. A teljesség igénye nélkül – ebben a szakmai blogban, ill. komplex blogomban (blog.joljarok.hu) – ennyien tiszteltek már meg vendég bejegyzéssel:

  • Balogh Zoltán (újságíró)
  • Bogdanovits Péter (ügyvezető, Aarenson)
  • Botos Tibor (Tibor Dental, ügyvezető)
  • Carla Moreno (fashion stylist, Orinocco)
  • Csepeli György (egyetemi tanár)
  • Dancs Gyula (gáz- és vízvezeték szerelő, duguláselhárító mester)
  • Fekete Csaba (fotográfus, Nászriporter)
  • Fuksz Ágnes (szociológus)
  • F. Walter Mária (pedagógus)
  • Görögh Attila (ügyvezető, Alfa-Glossza Fordítóiroda)
  • Héder Sándor (coach, Forlong)
  • Hoppán Gergely (Greg nicken blogger; ügyvezető, Opteamus CRM)
  • Langer Lajos (gazdasági szakember, Luczifer nick alatt blogger)
  • Lux Erik (blogger; tudományos álomfejtő professzor?)
  • Myrtille (blogger, pedagógus)
  • Mondovics Mihály (egyetemi oktató)
  • Morvax (blogger, fotográfus)
  • Sipos Viktória (marketing referens)
  • Schneider Ferenc (ügyvezető, Agrix Kft.)
  • Síkfői Tamás (PBKIK, kamarai titkár)
  • Szabó Ágnes (a budapesti MRO Historia Könyvesbolt vezetője)
  • Tibold Zita (főállású boldog)

A közösségi blogolás és az egyén kapcsolata már egy újabb fejezete lehet(ne) az én marketingjének.

***

Kapcsolódó bejegyzések:

(*) Nero ritkán sercint

(**) Ókori gerillamarketing: A média duma

(***) Blog – a blogger és a szolgáltató viszonyáról

(****) Rekettye Gábor marketing könyve és a valóság

(*****) Vágyköztársaság (a sajnos már megszűnt Blogteren)

(******) Nászriporter blog

Lesz ennek még folytatása…

Időutazás a marketingben. Én 2.0” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Ami nekünk 2.0, az a gyermekeinknek 1.0. Ők ebbe nőnek bele, nekik ez lesz az imprinting. Nézem a 11 éves fiam hogyan készül az iskolai zsibvásárra. Tudja, hogy korán kell mennie, hogy lefoglalja azt a helyet ahol sokan sétálnak. Külön termékcsoporttal készül a “pisis” alsósoknak és a felsősöknek (benne az online játékokban felhasználható virtuális termékekkel).
    Odahívja az érdeklődő vásárlókat, beszélget velük, személyre szabott árakat kínál. A legkelendőbb termékből direkt keveset visz, hogy másnapra is vissza tudjon vásárlót csábítani!
    Ha én ennyit tudtam volna amikor vállalkozni kezdtem…….

  2. Tegnap fenyőfát vettünk a pécsi piactéren – az élelmesebb árusok ránk köszöntek, léptek is egyet felénk, keresték a szemkontaktust, barátságos mosolyba csomagolták a felhívást: itt vedd meg azt a nyavalyás fát!
    Kicsit távolabb halárus óbégatott: olcsó a hal, ma még olcsó! – túlkiabálta a buszmegálló és a piac zsivaját. Mindegyikük viselkedésében száz évek tapasztalata él tovább – ne csodálkozz, hogy mi nem így indultunk!

Szólj hozzá!

%d blogger ezt szereti: