Geszti és a kultúrgettó

A közösségi videoklip és az online újságírás

Szegénység, bőség - közösségi  videoklip
Magyar vágyak

Geszti nyilvánvaló sértettségében nevezi kultúrgettónak egy online lap hasábjain (!) az online újságírás olyan centrumait, mint az Index vagy a 444.
Emberileg érthető: aki alkot, az sikerre vágyik, magas nézettségre, teljesítményét elismerő kritikára.
Geszti Péter nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy a Hungarian in Europe című – Sting zenéjére, a Gringo Sztár hangjaira és az utóbbi években külföldre “tántorgott” félmillió magyar video kockáira – elővezetett produkciója érdemes a közönség, a közösség elismerésére.

De Geszti hiába várta az online média elismerő szavait, mondjuk a témaválasztás aktualitása, a valós közéleti-társadalmi probléma felmutatása, a korszerű “közösségi videoklip” létrehozása okán a social, a közösségi jelző divatjának kellős közepén. Ehelyett fikázást kapott.

Persze, ezen nincs miért csodálkoznunk, hiszen az újságírást, s így az online újságírást is (főként a bulvár felé hajló klaviatúra ütögetést) erősen meghatározza a negativitás törvényszerűsége!
(Ilyen meghatározó “törvényszerűségek” pl. a közelség, az érintettség, a meglepetésszerűség stb.)

Mit várhatunk egy társadalmi témájú daltól?

Egy dal aligha oldhat meg bármit is, éppen ezért ne is akarjon “kivezető utat mutatni”, de ha az a dal jól fókuszált, erős és érvényes a szövege, szívbemarkoló a dallam és hatásos, a kornak megfelelő módon magával ragadó az előadás, akkor bárki is szerezte eredetileg azt a dalt, az valóban közösségivé és elgondolkoztatóvá lehet az egész világon. Íme, egy példa Pete Segers-től, ezúttal magyarul, “magyarosítva”:

És “ugyanez” a dal a világ másik sarkában így (is) szól:

Tehát az, hogy a klip nem saját szerzemény, hanem Sting dalának feldolgozása, ez önmagában aligha ok a fikázásra (ilyen szempontból a fikázó érdemel fikát.)
A baj inkább az, hogy a felmutatott jelenség puszta jelenség marad, sehová nincsen fókuszálva, az előadás semerre sem bontja ki a “témát”, csak belemarkol, de végül a kézben nagyon kevés marad!
Pedig mennyi felé kínálkozna fókuszálható, megragadható, kiemelhető részlet.
Vajon a szabad munkaerő áramlás magasztos szabadság eszménye mikor válik egyszerű “agyrablássá”, a képzett munkaerő olcsó megszerzésévé, s így egy szegény ország további elszegényítését elősegítővé? (Hogy profán módon visszanyúljak Pete Segershez: hova tűntek a katonák után az orvosok?) De ugyanennek a dolognak a másik oldala: hazatérve mekkora hasznot hoznak a most külföldön dolgozók?
Vagy egy másik elszalasztott lehetőség: a dalban a szegénység is szóba kerül. Ennyi volna csak?
Aztán: a tesók is szóba jönnek. 2050-ben hét és félmilliós lesz az ország, benne két és félmillió roma-tesó! Vajon mekkora kár a mostani kirekesztésük? Mi dolga volna a kormányzatnak? Mi a teendője az oktatásügynek?
Egyébként a Sting-dal zenéjében a krezmer, a magyar nóta és a cigányzene “felbukkanása” nagyon is helyén való zenei utalás a társadalom sokszínűségére. De csak utalás marad.

Bloggerként azt mondhatom Geszti és a kultúrgettó online vitájának szemlézése után – ha már irónia, akkor legyen vastag – újra meghallgatom Segers nótáját és elolvasom róla a kritikákat 🙂

“Geszti és a kultúrgettó” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!

This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.