Keresőoptimalizálás, SEO

Fejezetek a blogtörténelemből

Vendég bejegyzés. Írta: Csepeli György

Sosem jöttem volna Pécsre április 21-én, hogy kib(l)ogozzam az internetet, ha meg nem születek, s életem során nem találkozom valakivel, aki bevisz egy nagy távközlési vállalat adattárába, ahol a társadalom tagjainak kommunikációját in vitro láthatom. Ha nincs ez a tapasztalatom, sosem mertem volna elvállalni egy politikai államtitkári tisztséget a vadonatúj informatikai és hírközlési minisztériumban egy ma már nem létező párt kérésére, mely pártnak egyik országgyűlési képviselőjelöltje 2006-ban cselszövés áldozata lett, s kiesett a versenyből a kampány alatt. Kíváncsi természet révén beugrottam helyére, s jóllehet ismertem a választókerület internet penetrációjára vonatkozó adatokat, úgy döntöttem, hogy a blogot is bevetem a harcba.

Munkatársam, aki a kampány első napjaiban született feljegyzéseimet kirakta a blogtérre, megszegte a szabályokat, s egyszerre több napi szöveget tett ki, ami hatalmas felzúdulást keltett a blogszekta dogmatikusai körében. Éppen New York-ban lévén, ékezetek nélküli klaviatúrán előállított indulatos választ gyártottam, ami a pszichológia törvényeinek megfelelően további indulatokat szított.
Egy polner nevű névtelen kioktatott, hogy műfajnak nevezem a blogot, de ő nem mondta meg, hogy a blog mi, ha nem műfaj. Persze műfaj, éppen úgy, mint a napló, a levél vagy az SMS, írom most, mert akkor kapkodtam a fejem a válogatott szitkozódások elől, hiszen dúlt a választási harc. A blogot soha nem moderáltam, mert mindent meg akartam őrizni, bízva abban, hogy egyszer majd tudományos szemmel vizsgálhatom a szövegfolyamot. Egyetlen alkalommal tettem kivételt, amikor halállal fenyegetett az egyik blogter, persze álnéven. A blog semmit sem segített rajtam, a reménytelen harcban elestem.
Egyetlen emberre emlékszem, aki a kezdettől fogva a pártomat fogta és szimpatizált velem, s ő Bognár László volt, aki utóbb El Lobo-ként írta be magát a magyar blogtörténelembe.
A blogteren kifejtett tevékenységemnek 2008-ra vége lett, mert addigra elegendő anyag gyűlt össze ahhoz, hogy az MTA-n szervezett nemzeközi konferencián előadjam amit megtudtam a blogom kapcsán a bloggerekről és a blogolásról. Előadásom megjelent angolul Nyiri Kristóf kötetében, s megjelent magyarul is a Kritika 2009-ik évfolyamának júniusi számában.
A blogot átvittem egy másik szimpatizáns, Lux Erik védő szárnyai alá, ahol más hangnemben, a napi aktualitásokat elhagyva értelmiségi szalonként működtetem. E szalon látogatója lett Lucifer, Aristo, és mások mellett Bognár is, akit megkülönböztet humora, éles esze és az információs társadalom ügyeiben mutatott jártassága. Persze nehéz egy embert blogjai alapján megismerni (bár blog nélkül sem könnyű a megismerés). Várom a személyes találkozást, melyre azért kerül most Pécsett sor, mert segített abban, hogy Prazsák Gergővel együtt írt könyvünket bemutathassuk, s közben bogozzuk a blogok bogjait.

5 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.