Blog és hír – azonosságok különbségei

Cégblog indul

Ezt a bejegyzést és a linkek mögötti világot örömmel és drukkal ajánlom Dr. S. T.-nak és munkatársainak a közelgő blognyitásuk alkalmából!
Nem is egy barátom, ismerősöm indul neki mostanság a cégblog írás rögös útjának, s beszélgetéseink során a hír fogalma is többször előbukkan. Hol úgy, hogy a blog nem olyan, hol pedig úgy, hogy ebben-abban azért mégiscsak hasonlítanak egymáshoz.

Hírt író újságírótól meglepő fordulat volna – tárgyszerű beszámoló helyett – ha mondjuk az bukna elő belőle, hogy a sajtótájékoztatót tartó cég képviselője mamlasz, raccsolva badarságokat beszél, rosszarcú és a sajtótájékoztatón felszolgált pogácsa sem olyan finom, mint a nagyanyjáé volt, az üdítőben pedig fájóan kevés a buborék.

Blogban viszont simán elmegy az egész – ha ez lényeges és igaz!

A hír, mint minden OBJEKTÍV újságírói műfaj alapja, a Ki? Mikor? Hol? Mit? Hogyan? Miért? kérdésekre igyekszik választ keresni.

A személyes blog viszont lehet erősen szubjektív, egy személyiségen átszűrődő világról vall – s a cégblog is nyilván ebből a körből “származik”. Tehát SZEMÉLYESSÉG nélkül nincs igazi blog.

Objektivitás és személyesség egyébként jól megférhet egymás mellett, és erre a “párra” cégblog esetén szükségünk is lesz.

A hírre és a blogra hatnak ugyanolyan szabályok is.
A hír értékét a közelség, az érintettség, az aktualitás, a celebrity, a negativitás, a váratlanság és a dossziéhatás növeli.

A cégblogban ugyanezek a tényezők érvényesülnek.
Csak itt a gyorsaság nagyobb sebességet jelent és az interakció révén ezer új gondolat készíthet elő vagy építhet fel egy cselekvést. Vagyis a blogban a közösségi erő is jelen lehet, míg ez egy egyirányú hírnél nem éppen tipikus.

A címadás fontossága mindkettőnél azonos. (Rövid, csattanós, lényeget elmondó, blikkfangos… vagy épp ellenkezőleg)

A lead (a téma összefogott bevezetése) a blogban sem árt.

A háttér felmutatása – linkekkel- a blogban is a bejegyzés végére illik, miként azt megszoktuk az elektronikus újságírásban.

És még mennyi mindent érdemes figyelembe vennünk.
Pszichológia, netes és marketinges szakirodalom…

***

Kapcsolódó írások:

A hír fogalma a Wikipédiában

A blogstratégia és a szakmai blog előnyei

A blog médiaereje, CGM és más ínyencségek

Hírvilág, online és print lapok: béltisztítás

Hírvilág, online és print lapok 2.

A blog, ha magyar

“Blog és hír – azonosságok különbségei” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Sajnos még céges – vagy tágabban értelmezve: professzionáils – blogoknál is gyakori hiba, hogy a személyességet összekeverik a jópofaság igényével, vagyis, amikor ez nem jön természetesen az erőltetett jópofáskodással.

    Ez a műfaj egyébként MaO-n még annyira gyermekcipőben jár, hogy a többi “szabályt” kizárólag az angol nyelvű példák alapján lehet honosítani. Ha például tippelnem kéne, magyarul valószínűleg többet lehet nyerni egy unalmasan informatív cím SEO-jával, mint amennyit a cím eredetisége blikkfangossága vagy figyelemfelkeltő jellege hozna a konyhára.

    Az egyetlen általánosan adható jótanács, hogy el kell kezdeni, csinálni kell, időt és energiát kell szánni rá, és akkor előbb-utóbb minden elkezd fejlődni. Íráskészség, témaválasztás, formaválasztás stb.

  2. Kedves Zsolt!
    Sajna nem fogunk vitatkozni (mivel több ponton erősen egyetértünk)!
    Azért sajnos, mert egy elegáns vita, a különböző megközelítések felvillanása izgalmassá teheti a blogot.
    Annyiban persze van hajszálnyi eltérés a véleményünkben, hogy a nekikezdés előtt érdemes egy alapos SWOT analízist készíteni, érdemes felkészíteni a csapatot – vagyis megadni azt az alapot, amelyen a kreativitás már szabadon járja be útját, befogadva és átértelmezve, megszüntetve megőrizve a szabályokat! Innen aztán megint 100%-ban egyetértünk!

  3. Én is várom Dr. S. T. szakmai blogját.
    Amit remélek, hogy pont a személyesség révén jobban megértem a bloggert és témáját.
    Azt is remélem a blog lehetővé teszi a különböző szakterületek közötti valódi párbeszédet, egyáltalán a párbeszédet.
    Őszintén hiszem, hogy az innováció, a kreativitás legjobb forrása más gondolkodásmódjának megismerése.

  4. Szerintem nagy durranás lesz az a blog! Azzal, hogy az a csapat – élükön Dr. S. T.-sal – kikerül a blogoszférába, egy erőteljesen progresszív hang és értékrend kerülhet jó pozícióba!

  5. Legyek fakarika, ha nem szólok bele ebbe a témába! 🙂

    Héder Sanyihoz csatlakozván – értsd alatta: Tamás barátunk blogját fokozott izgalommal várom, hisz’ azonos baráti társaságba tartozunk.

    Nyilvánvalóan oka van annak is, hogy Tamást egyszerűen csak dr. S.T.-nek nevezitek, és nem lebbentitek fel a fátylat a titokró, hogy ki is az a dr. S.?
    Amolyan izgalmas felvezető ez, mint Dariusz Michalczewskinek, a Tigrisnek a ringbe lépése előtti felvezető zene? 🙂

    Nem vitatkozom Bognár Lacival sem, mert az egyik útja a blogindításnak valóban a SWOT-analízis, a csapat felkészítése, és a többi.
    Van azonban a blogírásnak egy másik útja is, amit én – személy szerint – Tamástól inkább várnék: Neki kell állni, és írni, írni, ami éppen eszébe jut, amit ki akar írni magából az ember, ami a lelket nyomja, ami a szívet melengeti.
    Mondom ezt azért, mert az a szervezet, ahol barátom van, amit az a szervezet képvisel, pontosan az a hely, ahol nem kell céges blogot indítani!
    Minden feltétel adott, hogy megjelenjenek, elemezzenek, véleményezzenek – és ezt eddig is megtették, megteszik.

    Nekem akkor válna személyessé dr. S.T. blogja, ha az tényleg ő lenne, ha tényleg őróla szólna, ha nem az eddigi megfeszített munkájának meghosszabbított, tervezett nyújtott-műszakja lenne.
    Ettől azért féltem őt!

  6. Naná, hogy izgalommal várjuk Dr. S. T. első blogmegszólalását – hiszen ez lesz Pécsett és Baranyában az első olyan blog, amelynek (egyik) írója izzíg-vérig, széles körben ismert közszereplő.

    Többször hivatkoztam rá: számomra teljességgel érthetetlen, hogy az ország egyik centrum városában, ahol a 160.000 helyben lakó mellett még 40.000 egyetemista is jelen van, (ahol az ország második legnagyobb létszámú egyeteme működik), ahol egyedülálló módon politológus képzés is folyik – nincs blogja közszereplőnek.

    Mi lehet ennek az oka? Mi ez a kietlenség e kultúrájára büszke tájon? (Amely táj jövőre, 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa lesz.)

    A maradiság? A fentebbi tények nehezen teszik ezt hihetővé. Vagy mégis? Hogy van a maradiságnak, a fél- vagy negyedfeudalizmusnak egy olyan rejtőzködő formája, amely a nyílt színen vitt felelős, de őszinte véleménnyilvánításnak gátja?

    Kedves FYGureot Barátom!
    Vitatkozom veled. Azt mondod, Dr. S.T. munkahelye nem kívánja meg a cégblogot.
    Gondolj bele: pl. hány szerkesztőség tagjai írnak “cégblogot” a munkájukon túl!!! Magyarországon is, pl. a HVG tollforgatói. Pedig az újságírók igazán megírhatják, kiírhatják…

    Talán arról van szó: a blog más műfaj, másként ugyanolyan… A bejegyzésem szövege éppen erről szólt!

    P.S.
    És arról se feledkezzünk el: a cégbloggal mekkorát tágítanak majd a blog írói az olvasói, azaz a hatókörükön!!!

Szólj hozzá!

This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.