Avatar: a social networking filmje

Filmmese 3D-ben

A 3D-s élményt, vagyis a térhatású mozgókép látványától és a Dolby sztereótól borzolt idegi bolyhok zizegését leszámítva egy vacak, innen-onnan összelopkodott hollywoodi történetecske volna a film.
Mesefilm (Süsű, a sárkány nélkül), indiános film (Gojko Mitic nélkül), háborús film (Telly Savalas nélkül), szerelmes film (Paul Newman nélkül), kalandfilm (Harrison Ford nélkül), történelmi film (Gérard Depardieau nélkül), sci-fi film (George Lucas rendezése nélkül)…

És mégis működik…
Ennek csupán egyetlen oka lehet – gyerekek maradtunk.
Így aztán jöhet ugyanaz a történet ezredszer is, sőt jó, ha ugyanaz, vagyis ismert marad még az ismeretlen is!

Persze azért vannak változások. (A 3D élményen túl is.)

Total metal social media

Megjelenik a social network, a közösségi háló, a totális social media, az Életfa képében, a múlt és a jelen lényeinek összekötő kapcsaként. A mézeskalács háznak és a vasorrú bábának már annyi, el fognak tűnni a mesék analóg temetőjében. Vagy ha nem, akkor 3D-s köntösben kell Jancsinak lézer kardot rántania, s kvadrofonban kell a banyabuli kellős közepén a lecsóba csapnia, és mindezt jelentenie is kell a Föld közösségének – twitteren!

Ma azt láttam a moziban, ami még éltetheti kicsit a mozit, mert ha ez a 3D beköltözik az otthonokba, akkor ki megy majd ki onnan – például moziba?