A SEO nem dühöng
Aki SEO-val, vagyis keresőoptimalizálással foglalkozik, az olykor meghívást kap olyan honlapokhoz, amelyeket tulajdonképpen más kezel.
Ilyenkor a honlap kezelője különböző fázisokon keresztül mutatja be szakmai és emberi nagyságát, együttműködési képességét, a megbízó iránti felelősségérzetét.
Számosan akadnak, akik örömmel fogadják a segítséget, nyíltak, átadják ismereteiket és megfontolják a mi tanácsainkat is.
De most nem róluk ejtenék szót, hanem arról a “rétegről”, amely eleve elutasítóan fogadja a “vendéget”, piac féltésből, szakmai féltékenységből eleve rideg és elutasító. Az ilyen emberek, közösségek általában a következő tipikus magatartást tanúsítják.
- Te bemutatod a honlap alapvető hibáját és ők nem ismerik el hibának a hibát!
Megmutatod mondjuk a Google Search Console egy oldalát, mire azt mondják, ez a hiba nem hiba, hülyeséget beszélsz, a Google marhaságot mutat. Ezzel nem foglalkozunk. A megbízót tájékoztatják: hülyét küldött a nyakukra.
Lássunk erre egy példát:
Addig-addig erősködsz, bizonyítasz, mutatsz ezt-azt, amíg még a laikus megbízó is látja, hogy a bukás, ami miatt téged hívott, innen ered. - Ekkor jön a második fázis, amely abból áll, hogy erre nekünk nem volt megbízásunk, marha sok a munkánk és elkezdik szabotálni a feladatot. S ha még ehhez egy túlterhelt webes is társul, aki az éppen zajló munkája közepébe kapja a tessék-lássék, káromkodva kiadott feladatot, s szentségel, felmondással fenyegetőzik, közli, hogy külföldre fog menni, elege van az egészből – (milyen jó lenne, ha tényleg elmenne!) – szóval akkor tényleg áll a munka, de közben a honlap a keresőben zuhan.
Ilyenkor előlépsz SEO-ból pszichológussá, nem dühöngsz, megtartod a fényes társaságról a véleményed, elmondod türelmesen, hogy nem hibást, hanem hibát keresel, s ha együtt keressük, akkor mindannyian gyarapszunk a sikertől és a sikerből. Elvileg nincsenek reménytelen társaságok.
Mondom, elvileg.