Amikor a politikai marketing szétzilálja a jelentéstartalmakat

Hadi lakatot a lakatfalra?

Olvasom a mai Dunántúli Naplóban a hírt, amely arról tudósít, hogy Hende Csaba honvédelmi miniszter úr a Tubesre – a mégsem itt építendő NATO-lokátorhoz – vezető úton leszedte a pécsi önkormányzat által lelakatolt sorompóról a lakatot. A lap megírja még, hogy mindez a pécsi polgármester baráti  jelenlétében történt. A miniszter úr a lakatot mindjárt át is adta a Civilek a Mecsekért Mozgalom képviselőjének, aki kilátásba helyezte, hogy a lakatot várhatóan a pécsi lakatfalra fogják kattintani.

Mivel ez itt szakmai blog (a marketing, kiváltképp az online marketing kérdéseivel foglalkozó blog), előljáróban le kell szögeznem, hogy nem politikai okból fogok a logikai elemzésnek. A magam részéről a magyar demokrácia válsága, kiforratlansága “állatorvosi lovának” tartom a teljes pécsi lokátorügyet, amelyben minden fő politikai erő a ló egy-egy darabját képviseli, már bocsánat a megfogalmazásért. Különösen az érvénytelen pécsi népszavazás mutat rá arra, hogy a “res publica”, a közös ügyek intézése Magyarországon (még) nem problémamentes.

De visszatérve a hírhez: az akció PR-felelősei aligha jártak el bölcsen, hiszen a három felé osztott marketing-dicsőségből csak harmadnyi jut egy-egy szereplőre. Ha a kormány és a pécsi önkormányzat összeforrotságának kiemelése volt a cél, akkor “kár volt” a hegyet védő elszánt civil csoportnak is glóriát osztani, mert – különösen a konkrét lakatfal említésével – elviszi a hangsúlyt a jelképes tartalmú üzenet elől. (Amelyre az önkormányzati választások előtt vélhetően oly’ nagy szükség volna).

Hanem a lakatot a lakatfalra logika az, amely rámutat arra, hogy mi is történik igazán, amikor a politika “behatol” a civilek közé.
Éppen a minap elemeztem eme blogban a pécsi lakatfal helyzetét és volt szerencsém két rádióműsorban is ezt tenni.
A pécsi lakatfal a szerelemről szól, a szerelmesek kattintják ide a lakatjaikat – tehát a lokátorépítők elől utat védő sorompó lakatjának azon semmiféle keresnivalója nincs. Ez az ötlet, a politika által vezérelt szándék annyira perverz és undorító, hogy remélem a kiagyalói el fognak állni a szándékuktól.

Persze egy dolog a remény és egy másik dolog a politikai marketing, amely felzabál minden felzabálhatót. Mert micsoda gyönyörű televíziós képet lehet majd abból csinálni, ahogy a polgármester úr, a főcivil meg X, akinek éppen szüksége van országos PR-reflektor fényre a kormányból, együtt felkattintják a szerelem pécsi lakatjai közé ezt a lakatot is. A hadi lakatot.

***

Lakatfalról, lokátorról korábban:

A pécsi lakatfal és a virtuális tér

Pécsi lakatok – lakatfal

Pécsi lakatfal a Facebookon

Gerillamarketing, flashmob: NATO radart akarok!

Pécs: a polgármester nem PR!

“Amikor a politikai marketing szétzilálja a jelentéstartalmakat” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. “Hogyismondjam?!” – Nem egészen értem a problémát. Mert a hír alapja szerint, – a civilek vezére úgy gondolja, hogy a lakatnak a lakatrácson a helye. Ebben szerintem még nincs semmi probléma. Egy lakatnak lehet helye a Lakatfalon, nemde? Nomeg amúgy is a civilek újítgatják, bővítgetik most a Lakatfalat, – civil keretből, civil ötletből…

    Az egy külön kérdés, hogy mit kezdjünk mi pécsiek a Lakatfallal, mint látványossággal?

    Szerelemrács? Ugyan, ugyan… Készült felmérés, hogy a rácsra helyezett lakatokat nem csak szerelemipari indíttatásból, hanem pécsi-, vagy Pécshez kötődésül helyezik el személyek. Az utóbbi időben, amolyan közösségi lakatolás is megjelent, s már rendezvények, események, csoportok emléklakatjai is megtalálhatóak a falon.
    Így magam még el is fogadhatom, hogy egy civil projekt sikereként (értsd itt a Tubes védőit) az abban résztvevők, egyfajta relikviaként új funkciót kivánnak találni e lakatnak, és azt elhelyezik a számukra fontos mementóként, amolyan lakatpostásként egy lakatos hírdetőfalon.

    Node mindenben meg lehet találni ugye a jót, így folytatom is…
    A Lakatfalon elhelyezett lakatok kulcsait – pécsi szokás szerint – azonban jól el kell dobni, pl. egy csatornába, hogy az ne legyen újrabontható, és újrahasználható…
    Így már ez okból is támogatható az ötlet, – mondván, legalább ez a lakat nem kerülhet egy bezárandó “valami” ajtajára…

  2. Kedves Lakatpostás lakat-postamester!
    Sajnálatomra nem érthetünk egyet.
    Egyfelől, mint fentebb írom is, a Mecsekre tervezett NATO-lokátor meg nem születése nem egy civil siker, hanem a demokrácia folyamatos kudarcsorozata. A kudarcból persze lehet dicsőséget csiholni, PR-fényt előcsalogatni és fűrdőzni abban – hónapok óta ennek vagyunk tanúi, eddig a dicsőséges sátortáborozás volt a csúcspontja ennek.
    Tehát népünnepélyt, lakatolást, nagy népi sikert lehet rendezni egy sikertelen népszavazás árnyékában is – könnyebb ezt megtenni, mint a kudarcból tanulni, s azzal bölcsen szembenézni.
    De mint mondom, politikai haszonért olyan civil “intézményeket” is szétrohasztani, mint amilyen a lakatfal – nem éri meg!
    Mondod, civilek újítják fel a lakatfalat.
    De ezek a civilek nem azok a civilek, s te, mint a Pécsi Internet Akadémia tagja tudhatod, hogy te is egy “másik” civil fiókba keveredtél a hivatalos megítélés szerint, mondhatnám, te nem vagy annyira kedves civil.
    Kinevezett civilről is tudok, ő most a parlamentben civil, az egyik párt-frakcióban.
    Ezt a civil-ügyet is meglehetősen kényesnek tartom.
    Azt gondolom, a politikát nem szabadna ráereszteni se a “civilekre”, se a pécsi lakatfalra!

  3. Teljesen rákattantunk erre a témára.. 🙂 Vagy bekattantunk?! Mindegy!

    Egyáltalán nem kell egyet gondolnunk e témáról.

    A lakat, így a lakatolás is olyan szép és sokszínű, hogy maga Gombóc Artúr is, ha erre járna biztos átírná a kis mondókáját… Mármint lakat van fénylő és rozsdás, színes és egyszínű, kicsi és nagy, gömbölyű és szögletes, vésett és gravírozott, szerelem és szeretet, emlék és emlékezet, turista és kulturista, patrióta és lokálpatrióta…

    Miért ne lehetne éppen civil vagy politikai lakat?

  4. Attól tartok Lakatposta-mester Úr, hogy ha “engedékenynek” mutatkozunk, akkor – ismerve a politikai marketing természetét – egy szép napon arra ébredünk, hogy kikiáltják a NEMZETI LAKATFALAT!
    A Nemzeti Lakatfal kétharmadán bizonyos pártot kedvelő, mondhatnám fülkeforradalmár szerelmesek helyezhetik el majd lakatjaikat, és egyharmadnyi lakatfal marad a másodlagos értékű szerelmes pároknak.
    Az elválasztó részen majd kötelező lesz kifüggeszteni a NENYI lakatját.
    Gyanús idegenek nem lakatolhatnak és külföldi gyártmányú lakat sem kattintható fel, csakis magyar!
    Na, ez hiányzik-e neked, kedves Lakat-postamester?!

  5. Cselekedeteinket még valamennyire tudjuk kontrolálni, de a következményeit már nem. Ki tudja mi lesz a következménye, ha egy olyan spontán kialakuló rendszert, mint a lakatfal akarattal akarunk megbolygatni. Én is el tudom képzelni, hogy külön lakatfala lesz a politikusoknak, a for és a nonprofit cégeknek, az alapítványoknak, de az is lehet, hogy a lakatfalunk mitosza van olyan erős, hogy nem hagyja magát befolyásolni. Én ez utóbbiban reménykedem.

  6. Nem csak szerelmesek helyeznek/helyeztek el lakatot a Lakatfalon. A 42. Országos Vasutas Eszperantó Baráti Találkozó alkalmából a vendégek egy közös “emléklakatot” kattintottak a falra.

    Szerintem mi is elég civilek voltunk! 🙂

    Amúgy nem is olyan rossz hagyomány ez az emléklakat!

  7. @ Kvintura – Pécs
    Fentebb ezt kérdi a Lakatposta (mester):
    “Az egy külön kérdés, hogy mit kezdjünk mi pécsiek a Lakatfallal, mint látványossággal?”

    Ugyanis Pécs esetében nincsen egy olyan jelképszerű dolog, amelyhez kapcsolni lehetne a várost. Se a Dzsámi, se a Dóm, se a Világörökség nem (volt) képes erre, se a múzeumok (holott gyakran mondjuk mi, pécsiek, hogy Pécs a múzeumok városa).
    A hivatalos “A mediterrán hangulatok városa” szlogen is nevetséges, pár lépés az Adria, ahol megtudhatjuk, hogy a mediterrán hangulatot nem cserépbe ültetett pálmák alatt kergeti a tenger felől előcsörtető szél.
    És akkor itt a lakatfal, amelyre a közbeszéd szerint a szerelem lakatjait kattintja a nép! Ebből kinőhetne Pécs, a szerelem városa, az idegenforgalmat akár az érzelmek köré lehetne építeni… A múzeumok a színek szerelmeseinek szólhatnának, akár a szerelemről is. (A színház is tudna ehhez mit tenni, gondolom, a majdani hangversenyterem szintúgy…)
    Ám ha bárki, bármilyen lakatot, bármilyen céllal felkattintgat, akkor a lakatfal is elveszíti egyéni arcát, nem lehet minek nevezni, nem lesz semmi sajátossága – csak egy rakás…rozsda lesz az egész.
    Vagyis jómagam tisztelettel adózom a Vasutas Eszperantóknak, de szerintem ők is, meg a város is ellenne a lakatjuk nélkül. (Ám nem nélkülük!)

  8. Kedves Laci!

    Ha már megszólítottál, mint Lakatposta (mestert)! (Külön köszönet az elnevezésért! 🙂

    Szóval, – a “mit kezdjünk mi pécsiek a Lakatfallal, mint látványossággal?” kérdést én megközelíteném arról az oldalról is, hogy miért is lakatolnak az emberek?

    Egy felmérés szerint valóban az egyik kiemelt szegmens a szerelmesek, de a turisták, a diákok, a barátok, a házasságot kötők mellett megtalálhatóak a babonából lakatolók (ne kérdezd, hogy ez mit jelent?), a spontán lakatolók és az emlékezet-lakatolók. Ez utóbbik egyfajta multikulturális emlékhelyet vizionálnak, mert ugye nem minden eseménynek van fizikálisan köthető helyszíne, így “kell egy hely”- mondják, ahol emléklakattal klikkelhetnek.

    Közelítsük meg városmarketing oldalról!
    – A szerelmeseken kivül a többi szegmenst akkor hanyagoljuk? Így Fülöp herceg lakata, vagy a nagykövetek lakata (Tvrtko féle akció) is felesleges kezdeményezés, pedig milyen jó imázsjavító kezdeményezések voltak!

  9. Vujity Tvrtko, mint lelkes EKF nagykövet sorra hozza a neves vendégeket az EKF által NEM felújított, borzalmas állapotban lévő lakatfalhoz – igen, ez a jellemző, ez az őrület, a ki nem talált rendszerben lelkesen, de nagyjából haszontalanul robotoló szívember, mert körülötte az esztelen hatások kioltják egymást!
    De legalább mi, kedves Lakatmester, jól kibeszélgetjük magunkat, két különböző aspektusból két különböző koncepciót állítunk fel – lehetne választani.
    Mindenesetre hadd említsek meg egy érdekes esetet. David Ogilvyt számos támadás érte Angliában az Amerikában futó kampánya miatt. Ezt mondja erről könyvében a guru:
    “Elsősorban azzal vádoltak, hogy rombolom Anglia tekintélyét… Megróttak, hogy azt a benyomást keltem, mintha Anglia idillikus, kis királyság volna, amely a dicsőséges múltból él. Miért nem mutatom be Angliát “annak, ami”, vagyis életerős, iparosodott, jóléti államnak, amely a penicillint, a lökhajtásos repülőt, Henry Moore-t és az atomerőműveket adta a világnak?”
    Ogilvy olyasmit válaszolt, hogy azt a hülye turistát még nem találták fel, aki atomerőmű bámulása miatt ruccana Amerikából Angliába.
    Ha te most azt mondod nekem, kedves Lakatmester úr, hogy lesz olyan cég, amelynek dolgozói azért jönnek majd Pécsre, hogy a cég lakatját ide kattintsák, akkor én megeszem a sapkámat.
    Viszont a szerelem az más…

Szólj hozzá!

This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.