A reklámszöveg felhívó jellege: kapják már be!

A reklámszöveg felhívó jellege: kapják már be!

A reklámszöveg, a cikk és a blogbejegyzés címének hossza

Az Újságíró vagy szövegíró írja a PR-t? *  c. bejegyzésben számba vettem azokat a tényezőket, törvényszerűségeket, amelyek egyfelől az újságíró tevékenységét, másfelől a reklámszöveg író munkáját határozzák meg és jellemzik. A blogot író ember számára mindkét környezet nyújt eltanulandó fogásokat.

Megszívlelendő gondolatokat, csupán az okozhat nehézséget, hogy a blogbejegyzésnél az olykor egymásnak ellentmondó szakmai megfontolások közül éppen melyik módszer, eljárásmód lesz hatásos, melyik nyomvonalán haladjunk 🙂

Számít-e a méret a címalkotásban?

Példaként említhetem, hogy az újságíró is törekszik a cikkére felhívni a figyelmet, méghozzá rövid, csattanós formában (v.ö. blikkfangos cím), és ugyanígy a reklámszöveg alkotója is nagy hangsúlyt fektet a címre! De mint azt Victor O. Schwab Hogyan írjunk jó reklámszöveget (Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest, 2002) című könyvében láthatjuk, a reklámkommunikációban utazó szerzők a hosszú címeket részesítik előnyben.
Ehhez a következtetéshez akkor juthatunk el, ha elemezzük a szerző által összegyűjtött száz sikeres reklámszöveg, (ha úgy tetszik: PR-cikk) címét. Azok bizony hosszúak!

Szegény blogger, most itt áll a dilemmájával: rövid vagy hosszú legyen a blogbejegyzés címe?

A SEO, a keresőoptimalizálás is színre lép

És ekkor már a SEO, vagyis a keresőoptimalizálás szempontja lesz a meghatározó korlát: a title, vagyis a cím ne legyen hosszabb 60 karakternél, mert a keresők ennyit fognak csak megjeleníteni belőle. Ez persze csak a formai megkötés, a lényeg itt is a felhívó jellegen van és a tartalom pontos tükrözésén.

(A blogbejegyzés, a reklámszöveg és a hír rokonok? – kérdezhetné most Ön. Én pedig bólintanék. Majd kis idő múlva jelentőségteljesen hozzá tenném: szegről-végről.)

A felhívó jelleg határai

Az idézett mű által közzétett cím-gyűjtemény száz darabjából a 15. (26. oldal) így szól:

Ezt csinálják az orvosok, ha “szarul” érzik magukat
(When doctors “fee rotten” this is what they do)

Képzeljük el ezt a hirdetés címet egy olyan konzervatív ország napilapjaiban, mint Magyarország 🙂

Meghökkenés
Látni vélem a hatást!

Hogy ez a cím még Amerikában is “rázósnak”, meggondolandónak bizonyult, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a szerző kivételesen hosszú szövegben veszi védelmébe az amúgy sikeres reklámszöveget. (Siker = cseng a pénztárgép).
A hirdetés ellenpróbáját is elvégezték. Az orvosok szarul érzik magukat kifejezést lecserélték a kontroll lapban az elegáns “az orvosok nem érzik egészen jól magukat” formulára. 50%-os volt a hatékonyság romlása (“feleannyian reagáltak”).

Igazodjunk a célcsoport normáihoz

A saját megközelítésemben ez azt jelenti: a célcsoport szóhasználata a meghatározó, ez igazolja vagy nem a nyelvi normaszegést.
Gondoljunk csak bele, micsoda felháborodás zúdult egykor arra a reklámra, amely az “orrodat is tiszticcsa” nyelvhelyességi őrületre épített. Viszont kiskutya, kisgyerek, lenge öltözetű pórlány (teringettét, majdnem meztelen nőt írtam) – szóval az egykaptafás semmi, az bezzeg “ízléses”. De azt gondolom – bátraké a szerencse!!!

Kis kitérőként:
A bátrak persze furcsa helyzetbe kerülhetnek, ha nem veszik figyelembe az őket körbe vevő világ normáit! Ezekben a napokban a gimnazista Nagy Blanka tüntetésen elhangzott ordenáré szóhasználatától hangos a média minden ága, amelyre a még durvább válaszok is a normasértés határait tolják egyre feljebb.
Az ilyen szóhasználat pont a mondandó lényegéről terelhetik el a figyelmet.

A bátor persze nem azt jelenti, hogy mindenféle indok, ráció nélkül, öncélúan történhet a trágár, alpári szavak egymásra halmozása. Ez nem bátorság, hanem igénytelenség, üres kivagyiság csupán.

És akkor hadd említsem meg a határok feszegetése tárgyában egy, az egykori Dráva Rádióban hallott reklám szövegét, amely húsz év után is az emlékezetemben ragadt:
Kapják már be! – Mynthon cukorka.

*****

A reklám témájába vágó bejegyzésekből:

“A reklámszöveg felhívó jellege: kapják már be!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Írod, hogy Blanka tüntetésen elhangzott ordenáré szóhasználatával a figyelmet elterelte az üzenetétől. Egyetértek a megállapításoddal.
    A humor esetében szoktam még ezt tapasztalni. Ha az üzenetet sikerül túl humorosra, netán szarkasztikusra venni, akkor hosszú távon elfelejtjük az üzenetet.
    Sok vezető esetében tapasztalom ezt a jelenséget. Nem merik nevén nevezni a problémát, próbálnak humorosak lenni, de sajnos semmi hatást nem tudnak elérni. Márpedig azért kommunikálunk, mert valamilyen hatást el akarunk érni!

Szólj hozzá!