6-7 évvel ezelőtt elegendő volt blogot nyitni a Freeblogon, a Nolblogon, a Blogtéren – és a blogger máris azt mondhatta magáról, hogy látja szinte a teljes magyar blogoszférát.
Ma már nem lehet az embernek annyi blogja, hogy minden jelentősebb helyen érdemben jelen lehessen.
Ugyanis az érdemi jelenlét egy-egy blogszolgáltatónál a közösséghez vagy valamelyik mikroközösséghez való kapcsolódást jelenti. Az egymagában álló, másokhoz nem kapcsolódó blog legfeljebb az adott hely technikai újdonságainak megismerését jelentheti, de a közösségben zajló folyamatokról, vitákról, “menő témákról” nem tudósít.
Márpedig a blogszolgáltatók száma, sőt a bejegyzések közzétételének lehetséges eszközrendszere is ugrásszerűen bővült.
A mikroblogokon túl a blogos megjelenés konkurenseként (?) / más formájaként (?) már a Facebook Jegyzetek is publikációs platformként iratkozott fel a tudatunkban.
Sokszínűség
A blogokat az online újságba integráló, úttörő Index után az Origo is felzárkózott és a napilapok java, sőt a televíziós társaságok egy része is több-kevesebb sikerrel követi őket (pl. a Népszava.)
A Google a blogspottal (Blogger), a WordPress a com oldalával (és számtalan egyedi blog létrehozásához ingyenesen elérhető blogmotorral) áll stabilan a placcon.
Ráadásul a bloggyűjtemények is megszaporodtak – ember legyen a talpán, aki követni tudja valamennyit.
A blogger oldaláról ez a sokszínűség számtalan lehetőséget biztosít. Megtapasztalhatja az internet mikroközösségeinek valamilyen tematika alapján történő létrejöttét, működését, vezérek születését és elszürkülését, nagyhangú mindentudók felszikrázásait – de láthatja csendes pusztulásukat és korábbi guruk eltűnését is, miközben élvezheti a közösség közös tudásának örömét, a szellemi és erkölcsi gyarapodás élményét is.
Megtapasztalhatja, hogy ahány hely, annyi szokás – vagyis adott közönség más-más stílust, más-más mélységet, más- és más terjedelmet, megoldási módokat, eszközöket preferál.
Különös blog objektumok
De a közösségi térben az összekapcsolódásoknak egészen szoros objektumai is megszülettek – a közösen írt blogok. Ilyen teszem azt a Világ Ma, amelybe olykor magam is írok, és rendszeresen olvasom, mert kedvelem Luczifer humánummal telített, a társadalmi létről születő világos gondolatait, Csepeli György tömör és mély megjegyzéseit, Vera Woon mindenre rácsodálkozó női megközelítéseit, Indiáner képeit, Balla D.-nek, a magyar nyelv szépségeiben felmutatott fegyelmezett történeteit, KapitanyG pontos és szép megjegyzéseit, Myrtille olykor álommal vegyített vallomásait…
Érdekes tapasztalásom a különféle blogok olvasóinak “magatartása”, a különböző kohézió. Az Index olvasó címlapos blogot habzsoló, hűtlen fajta, a szóló blog talán inkább a mélyebb barátságoknak kedvez, a közösen írt blog egy kisebb, öntudatos mikroközösség kialakulását segítheti elő.
Míg 6-7 évvel ezelőtt szinte mindent láthattunk a pályán, addig ma már az egészhez viszonyítva keveset. Igaz, akkor az még – innen nézve – kispálya volt.
***
Kapcsolódó kitekintő:
…nem tudom, nem illek a képbe az biztos
Melyik képbe nem illesz? Szerintem meg nem kell hívni képkeretezőt! 🙂
Amúgy pedig mennyire unalmas volna, ha minden blogger ugyanazt csinálná, ugyanúgy nézne és ugyanazt is látná a világból.
Hát igen, mostanra nem elég a veretes szöveg, megjelenés is kell még a blogoknak is. Lassan a képernyő elural mindent (látványt, működést). A cikkben boncolgatott téma is elő fog kerülni tudomásom szerint az idei Enter!Digital konferencián.
Jómagam a minimalista megjelenésben maximalista vagyok!
A konferenciák pedig nem nagyon hoznak lázba – nem egy közülük egyszerű pénzbevételre tör vagy pofavizit tartalma van -, tisztelet a tartalmas kivételeknek.